OCR
SÁNTHA ÁGNES Virágot egyetemi tanulmányainak első évében, 19 esztendősen felkészületlenül érte a hír, hogy gyermeket vár. Kezdetben családja is megdöbbent, azonban párjával — aki azóta a férje, két gyermekének édesapja — tudatosan a várandósság megtartása, a házasságkötés és egyidejűleg a tanulmányok folytatása mellett döntöttek. Később szülei is megenyhültek , és kislánya születését támogató többgenerációs családi környezet várta. Virág döntéséhez, hogy a gyermekvállalás mellett egyetemi tanulmányait nem szakítja meg, és nem halaszt félévet, több tényező is hozzájárult. ,, Rengeteg támogatást kaptam a családomtól, szaktársaimtól és a tanáraimtól is. De önmagamnak is köszönöm a mai napig, hiszen azon az elven voltam és vagyok, hogy könnyebb fiatalon (»még melegében«) a tanulds, mint késébb, több év kihagyás utan visszardzödni. Céltudatossdgom hiányában nem sikerült volna." Kezdetben az egyetem kollégiumában lakott, ahol a legszűkebb környezete örömmel fogadta várandóssága hírét. Az első bátorító szavakat szobatársától kapta, és ez abban a kétséges helyzetben elindította benne a tenni akarás vágyát. A szaktársai körében már megoszlottak a vélemények. Volt, aki örült és tanulmányainak folytatására biztatta, mások már búcsúztak tőle, mert lehetetlennek tartották a folytatás lehetőségét. Az egyetemen elsősorban néhány tanárának köszönheti, hogy sikerült elvégeznie az alapképzést. Várandósságának hírére első reakciója a tanulmányok halasztása volt, és ez irányú kérvény megírását tervezte. Bizalommal fordult egyik oktatójához azzal a kérdéssel, hogy intézményen belüli testülethez kell-e benyújtania ezt a kérvényt? Az oktató azonban tapintattal lebeszélte annak megírásáról. , Talán azelőtt soha nem kaptam akkora biztatást senkitől, mint akkor. Akkor volt a fordulópont, akkor tudtam már, hogy mit kell tennem." Visszatekintve Virág összességében egyértelműen támogatónak tapasztalta meg az egyetemi környezetet. , A tanáraim nagyrészt empatikusak voltak, és a jóindulatuk sokszor nem ismert határokat. [...1 Több volt a pozitívum, és csak a szép emlékek maradtak meg: a pocaksimogatós szünetek, a finomságok, amikkel elhalmoztak, a szaktársaim babalátogatása, a nyílt nap, amikor a tízhónabpos kislányom is velem tartott és a szaktársaim is megismerhették, valamint a ballagás, amikor egyforma kalapban ballaghattam együtt a kétéves kislányommal. Öröm mindig, mikor ezekre gondolok!" Virág várandóssága idején a szorgalmi időszak egyszerűnek bizonyult, szinte teljesen részt tudott venni az oktatási folyamatban. A szülés után azonban sok minden megváltozott, és hogy immár családanyaként helyt tudjon állni, hazaköltözött a szüleihez, és a napi ingázás mellett döntött. Ez egyetlen tekintetben bizonyult hátránynak: le kellett mondania a korábban elkezdett fakultatív tanárképző (pedagógiai) intézeti tanulmányokról, amelyek az alapképzés mellett tas 12 e