Oldal 30 [30]
OCR
28 | I.ELMÉLETI KÖZELÍTÉSEK A módszernek három lényegi eleme van: e , modellnyújtás (a terapeuta által, filmről, videóról vagy más csoporttag ältal), e viselkedéses próba, e társas megerősítés." Később Goldstein (1981) és Wilkinson (1982) ezt a hatásmechanizmust kiegészítették a kognitív tényezők fontosságával, vagyis azzal, hogy ,a csoportban foglalkozni kell a személyek önreflexióival, problémáival." Ezzel szintén egy fontos elem adödik a szociälpedagögiai csoportmunka-felfogäsähoz, hiszen a csoportban a tagok szüksegleteinek megfelelö strukturält jätekok bevitelevel szociälis tanuläst indithatunk be. Ennek segitsegevel a tagok begyakorolhatjäk atärsadalmiasuläshoz szükseges viselkedesi elemeket. Nagyon fontos, hogy ezt a gyakorläst feldolgozäs, azaz iränyitott beszelgetes kövesse, amelyben a tagok egymásra hatása legalább annyira fontos, mint az elfogadó légkör megteremtése a jó beszélgetés vezetésével. Mindezek kiváló alapját képezik annak a csoportmunka-felfogásnak, amely a szociálpedagógus munkaformájához is szükséges. A szociális szférában elöforduló szociális csoportokban a csoporttagokat nem betegnek, hanem bizonyos szociális készség tekintetében hiányt szenvedőnek tekintjük. A környezet, amelyben élnek, korlátozottan képes a szocializáció során átadni azokat a viselkedésmintákat, amelyek segítenék a szociális működőképességük optimális kihasználását. A csoport - a sokaságából, dinamikai sajátosságaiból adódóan - egy olyan adaptációs lehetőséget kínál a tagok számára, amelyben kipróbálhatják önmagukat különböző helyzetekben, megnézhetik a másikat viselkedés közben - olyan szituációkban, amelyekkel nekik is gondjaik vannak. Így a csoport vezetője és a tagok egyaránt modellként szolgálnak egymás számára. Megtörténik a viselkedéspróba, azaz az egyének a gyakorlat során kipróbálhatják magukat, a szituációk, gyakorlatok, játékok után következő élménymegosztásban pedig arra is van lehetőségük, hogy azt kognitív szinten is feldolgozzák, továbbá egymásnak visszajelezzenek. Mindezek hatására a viselkedés vagy megerősítésre talál, vagy gyengül. Ez hasonlóságot mutat Slavson (1943) már említett , tevékenységi csoportterápiájával", ahol a szakember adaptációs problémákkal küzdő gyerekekkel foglalkozott klubszerű találkozások keretén belül. A csoportot a megértő és elfogadó légkör jellemezte, művészeti és barkácstevékenységek segítették a feszültségek levezetését. A csoporton belül zajló konkrét tevékenységek említése
