Oldal 26 [26]
OCR
24 | I.ELMÉLETI KÖZELÍTÉSEK e pszichodinamikus/analitikus és direktív/didaktikus/ pszichoedukatív megközelítés, e specifikus képzettség és a csoportvezetés szokványos szocializációja (Szőnyi 2005). Az első medikális pszichológiai terápiás csoportot a szakma 1905-re datálja. Pratt 15-20 fős, tüdőbetegekből álló csoportokkal dolgozott, a légkörnek és az interakcióknak nagyon nagy szerepet tulajdonított (id. Rudas 1990). Az első csoportoknál, amelyek azután a klinikai csoport-pszichoterápiához vezettek, igen erős volt a szociális indíttatása is. Pratt mellett már szociális munkás dolgozott. A szociális szférában azonban először a , casework", az egyéni esetkezelés terjedt el, majd az 1930-as évektől ott is megjelent a csoportmunka. A csoportmunkát főleg feladat köré szervezték, ahol nagy hangsúlyt és szerepet kapott a tagok autonómiája (Toseland és Rivas 1997a). Ennek a fejlődését azonban a szociális csoportok kialakulásánál mutatjuk be, pontosan azért, hogy külön is érzékelhessük a párhuzamosságokat és az eltéréseket; valamint azért, mert a szociálpedagógusi csoportfogalom használatához minden áramlat, minden elméleti iskola hozzájárult valamivel, és ezt célszerű külön-külön elemezni. A csoportmunka fejlődésének elemzése során azt is látni kell, hogy az eltérő társadalmi jelenségek miatt Európában és Amerikában a szerzők is egészen más utat jártak be. Európában az első világháború adott lökést a csoportforma használatának a szociális szakmában. Moreno (1959) beszélgetőcsoportokat szervezett prostituáltaknak (Morenot idézi Zeintlinger 1991). Kezdetben Európában dolgozott, majd 1925-ben az USA-ba emigrált, és ott alkotta meg a csoportok vizsgálatára alkalmas szociometria módszerét. A pszichodráma módszerének kidolgozásával speciális terápiás módszert vezetett be a csoportmunkába, amelynek lényege a lélek cselekvéssel való feltárása volt. 1932-ben ő használta először a csoport-pszichoterápia megnevezést, majd két év múlva megalakította az első pszichodráma színházat, ahol a , színészek" a közönséget bevonva alakítottak ki jeleneteket, és így dolgoztak fel témákat. Olyan fogalmakat vezet be, amelyek később más irányzatoknak is meghatározói lesznek (pl. találkozás (encounter), szabad interakció). Moreno gondolkodása a csoportról nagyon sok új fogalmat vezetett be a csoportmunka leírásába. Az egyik ilyen fogalom a szociális atom, amely elméletként és módszerként egyaránt jól használható a szociális csoportokban. Moreno (1959, idézi Zeintlinger 1991) kiemeli ezzel a fogalommal kapcsolatban, hogy , a szociális atom az a legkisebb szociális egység, amelynek tartania kell az egyént, hogy életképes legyen. Ez az atom személyek, tárgyak, állatok reprezentánsaiból
