Seite 39 [39]
OCR
ELTÉRŐ NEMZEDÉKI PERSPEKTÍVÁK + 37 és a szemléletformák léthez kötöttek (Mannheim 1996). Ez a belátás mentén több tényező vizsgálata válik fontossá. Ilyen például az, hogy a társadalomban elfoglalt pozíció milyen érdekhelyzetet eredményez, és milyen nézőpontból engedi látni a társadalmi világot. Emellett tekintetbe veszi a mezo- és mikroszintű hatásokat is. Korábbi fejtegetéseimhez kapcsolódva, előbbinek a nemzedéki tapasztalatokat, utóbbinak a közvetlen társadalmi környezet hatásait tekintem. A nemzedéki élmény foglalja magába azokat a hatásokat, amelyek a világ megtapasztalásának többé-kevésbé azonos mintázatait közvetítik egy generáció számára (Mannheim 2000). Az élmények egy generációban való tipikus rögzülésére a nemzedéki közös társadalmi-történeti élettér ad lehetőséget. Ez eredményezi azt is, hogy az egyén az adott társadalmi-történeti egység sorsában részesedjen. Úgy gondolom, hogy ezeknek a jegyeknek a számbavétele közelebb hozhat Szabó Dezső és a népi szociográfusok sajátos viszonyának értelmezéséhez. Szabó Dezső nemzeti radikalizmusa és a korabeli politikai elit Már sokan rámutattak arra, hogy Szabó Dezső átfogó politikai programja a fennálló társadalom éles bírálatát tartalmazza (Gróh 2000; Petrik 2003; 2005; 2008; 2009; Kovács D. 2010; 2014; 2017; 2021). Az előző fejezetben részletesen bemutatott útkeresései ahhoz a belátáshoz vezetnek, hogy a társadalom vezetésére egyaránt alkalmatlannak találja a társadalom hagyományos és polgári csoportjait is, mint olyan társadalmi képleteket, amelyek idegenségük folytán nem tudják a térség (Kelet-Közép-Európa) társadalomfejlődését hitelesen kifejezni. A koncepció tehát hangsúlyozottan elvitatta a jogot és képességet azoktól a társadalmi csoportoktól, amelyek hagyományosan vagy a kapitalista átalakulás következtében vállalkozhattak volna a társadalom vezetésére (Szabó Dezső 1991; 2003). Az éles szembenállás politikája és annak radikalizmusa jellemzi tehát Szabó Dezső társadalomszemléletét. Ez a perspektíva határozza meg a szabói felfogás társadalmi percepcióját is. Az elképzelés olyan erővel támadta a társadalom vezető rétegeit, hogy ez a program aligha lehetett valós alternatíva a fennálló hatalmi elit számára. Ezen az sem változtat, hogy a húszas évek elején, ha csak rövid időre is, Szabó Dezső a rendszer ideológusának tűnik. Ez azonban a pillanatnyi politikai helyzet és válság időszakos következménye, és a konszolidáció bekövetkeztével Szabó megítélése nagyot változik. Kétségtelenül van azonban egy olyan időszak, amikor a társadalom elitje is nagyobb fogékonyságot mutat radikális programja iránt. A nagy háború világégése, a forradalmak és a kisantant szorításában teljesen kifosztott ország talán történetének legnagyobb válságát éli meg. Alapvető tudásszociológiai belátás, hogy az össztársadalmi válságok hatnak a szellemi kondíciók tartalmára és egymáshoz fűződő viszonyára is. Ebben
