Oldal 30 [30]
OCR
28 : A MAGYAR TÁRSADALOMFEJLŐDÉS HARMADIKUTAS ÉRTELMEZÉSEI ugyanis (kevés kivételtől eltekintve) az összemberi szolidaritás helyett a nemzeti érdekeket választották, amikor a háborús propaganda szolgálatába álltak. Vagy ha nem ezért, akkor Szabó szerint amiatt vádolhatók, hogy a nemzeti sorskérdések idején az internacionalizmus uszályába kerültek, amely éppen a humanizmus tagadásával (a kommunista hatalom támogatásával) igyekezett úrrá lenni a válságon. Ebben a történeti konstellációban Szabó Dezső nem alaptalanul érezte úgy, hogy a részvét és a szolidaritás hiánya éppen annak a közösségnek vált a kárára, amiért osztályhelyzete folytán a leginkább elköteleződött: azaz értelmezésében a háború hozta világégésnek a nemzeti társadalom lett a legfőbb kárvallottja. A gyerekkor vallásos világképe, a nemzedéki radikalizmus és osztályhelyzetéből következő nacionalizmusa játszik szerepet abban, hogy a korábbi humanista diskurzussal radikálisan szakítva, a kétpólusú politikai elittől világképében és programjában is erősen elkülönülve Szabó Dezső a magyarság harcos szószólójává válik. Szándéka szerint egy olyan totalitást igyekszik ezzel megjeleníteni, ami túllép a romantikus konzervatív és a liberális racionalista álláspont partikularitásán (Szabó Dezsé 2003b; 2003). A profetikus hang egy uj értelemadas szändekäval, az , értékek átértékelésével" lép fel mindazokkal szemben, akik változatlanul a magán- vagy csoportérdekek szolgálatában cselekednek. A parasztságra alapozott társadalmi változás tudásszociológiai összefüggései Mint láttuk, a világháború és a forradalmak arról győzik meg Szabó Dezsőt, hogy a társadalom vezetésére sem a hagyományos elit, sem a polgárság újabb csoportjai, sem a munkásság nem képes." Szabó megközelítésének újszerűsége abban állt, hogy a fenti csoportok kudarcát nem a külső tényezőkben (a háborús vereségben, a kisantant egységes fellépésében, a győztesek politikai rövidlátásában stb.) keresi, hanem e csoportok társadalomtörténetileg kondicionált alkalmatlanságában. Vagyis Szabó szerteágazó publicisztikája elsősorban azzal magyarázza a fennálló helyzetet, hogy ezek a csoportok egyaránt képtelenek a térség társadalomfejlődésének sajátos jegyeit kifejezni. Ennek legfőbb okát pedig abban látja, hogy ezek a csoportok mind idegen képletek. Vagyis számára olyan csoportosulások, amelyek nem a társadalom organikus fejlődése nyomán alakultak ki, hanem pillanatnyi hatalmi érdekek, politikai változások eredményeképpen váltak társadalmi tényezőkké. 2 Szabó Dezsőnek a munkásságról szóló értékelése némileg más, mint a társadalom két elitjének, illetve a középosztálynak a jellemzése. A munkásságtól csak a vezető szerepet vitatja el, de azt olyan társadalmi csoportnak tekinti, amely a parasztság szövetségeseként az új társadalom alapja lehet (Szabó Dezsö 1991j).
