Page 38 [38]
OCR
II. 3. Egy paradigmavita tanulságai a biografiaban A kilencvenes évek végén J. P. Ross bejelentette az , aranykor végé"-t a kvalitatív módszerek naiv használatával kapcsolatban (Ross 1997; 2005). Ezt a gondolatot kicsit leporolva, egy ma is érvényes paradigmavita bemutatásával közelebbről megfigyelhetjük a biográfiát érintő szemléletek különbségeit. A vita hozzájárult a módszertani tudatosság kialakulásához, annak eldöntéséhez, hogy ki milyen módon tudja/akarja végezni kutatását. Bemutatjuk azt a vitát, amelyben a pozitivista/posztpozitivista (másképpen naturalista/realista) és a konstruktivista/narrativista felfogások képviselői fejtik ki álláspontjaikat. A fő kérdés, hogy mire és hogyan használható az alanyokkal folytatott beszélgetés szövege az egyik és a másik paradigma szerint." BEVEZETÉS Az 1990-es években az ISA" Biográfia szakosztályának Newsletter című folyóiratában élénk vita zajlott a realista és a narrativista biográfiafelfogás érvényességét illetően." Ha részletesebben nyomon követjük ezt a vitát, akkor összehasonlíthatóvá válnak a különböző paradigmatikus álláspontok érvei és ellenérvei. A rövid, de annál csattanósabb diskurzust Thierry Kochuyt (1996) belga szociológus tanulmánya robbantotta ki, amikor a narrativista álláspont nevében bírálta az általa ,naivnak" nevezett realista tudományfelfogást. Kochuyt tanulmányára a leginkább realizmuspárti Daniel Bertaux francia szociológus védte meg álláspontját, amire a német narrativista biográfiai iskola vezéralakjai válaszoltak (Fischer-Rosenthal - Rosenthal 1997, 2005). Az ő válaszukat követte Kochuyt viszontreflexiója, s ezzel a Newsletter befejezettnek tekintette a vitát, noha a színfalak mögött azóta is fel-fellobbannak ilyen és az ehhez hasonló villongások. Ezt bizonyítja Robert Miller angol biográfus kutató 1 A biográfiáról szóló tanulmány mondandóját az , oral history"-kutatásokra is érvényesnek tekintem. Abból indulok ki, hogy az oral history egyfelől élettörténeti, másfelől témafókuszú közelmúltkutatást jelent (Shopes, 2011). Linda Shopes „oral history”-felfogäsät követem (2011: 457), aki az oral historyt olyan kutatásmódszernek tekinti, amelynek el kell mozdulni egy-egy történelmi esemény dokumentálásától a szövegig, az értelmezésig. 18 ISA: Nemzetközi Szociológiai Társaság 19 Biography and Society Newsletter
