Page 34 [34]
OCR
32 Élettörténeti társadalomkutatás PARADIGMÁK MINIMUMA A BIOGRÁFIÁBAN A biográfiában lezajlott , pozitivizmus/posztpozitivizmus kontra konstruktivizmus/narrativizmus”-vita sok tanulsägot hozott abiogräfiakutatäs számára, amelyeket Ross (1997, 2005) foglalt össze. A szerző szerint a paradigmäk sokfélesége jótékony hatással volt a biográfia/önéletrajz módszerének tisztulására. Úgy vélte, a különböző paradigmák megjelenésének nyertese a narratív felfogás lett, s annak álláspontja elterjedt a szociológusok körében. Elterjedt a biográfiai módszerrel kutatók körében többek között, hogy téma feldolgozásakor nem magával a valósággal, hanem szöveggel dolgozunk (Pászka 2007; 2010). Ross szimbolikus megfogalmazásával élve, véget ért a biográfia naiv korszaka, az az illúzió, amely szerint az interjúalanyok az objektív igazságot mesélik el s ezzel a kutatók az objektív valóságot tárják fel. Ugyanakkor védelmébe vette a Bertaux-féle féltve őrzött , realitás igenis létezik"-elvet, amikor kijelentette, hogy mindenki számára létezik egy külső valóság, nem csak annak személyes konstrukciója. Hangsúlyozta, hogy minden önéletrajzíró, minden élettörténetet mesélő annak tudatában ír és beszél, hogy létezik számára egy külső világ, amelyet történetein keresztül tud megragadni. Ross (2005: 170) megfogalmazta a paradigmák közötti minimális kompromisszumot is. Ezek lényegében a pozitivista/posztpozitivista és a konstruktivista/narrativista álláspontok egymáshoz közelítéséből adódnak. 1. Az élettörténetet társadalmi-kulturális kontextusba kell lehorgonyozni. 2. A hitelességgel kapcsolatban nem tudjuk biztosan, hogy hiteles-e, amit elmondott az alanyunk egy kutatásban, vagy sem. Ezért fontos, hogy megvizsgáljuk, kinek a szempontjából hiteles egy szöveg: a mesélő vagy a hallgató (kutató) szempontjából. 3. A hitelességet megerősíti a reflexitás. Különböző szinten szólalhat meg egy történet, illetve különböző nézőpontok keverednek benne. Minél reflexívebben reagál egy szerző ezekre a rétegekre, annál hitelesebb lesz a kutatás. 4. Hogy mi az objektivitás (igazság) egy történetben, azt Ross szerint a referencialitás szempontjai alapján dönthetjük el. A kutató az állításokat vagy igaznak, vagy , csak" szimbolikusnak állítja be. Összességében megállapítható, hogy napjainkban egyszerre több tudományos paradigma él egymás mellett és egymással vetélkedve a társadalomtudományokban, így a szociológiában is. Minden paradigma önálló ontológiával, episztemológiával és módszertannal bír, amelyek különböznek egymástól. Az egymás mellett létezés következtében a különbségek fontosak ugyan, ugyanakkor láthatóan a paradigmák közeledésének is tanúi vagyunk a kvalitatív kutatásokban, így a biográfiában is. esetrekonstrukciót a hazai szociológiában, némi változtatással, a Kovács-Vajda (2002) szerzőpáros használta elsőként, majd őket követték tanítványaik (Németh 2015).
