Oldal 30 [30]
OCR
28 Élettörténeti társadalomkutatás dokumentumokat a statisztikai adatokkal, paradigmatikus problémák nem merültek fel akkor a kétféle adattípus együttes használatával kapcsolatban (Hammersley 2005: 63-89). Ma kevert módszernek neveznénk ezt a megoldást, amelyet nem minden kutató fogad el kritika nélkül (Koltai és mtsai. 2015). A chicagói iskola első évtizedeiben a kutatók a személyes dokumentumok gyűjtésétől azt remélték, hogy azokból megtudják, hogy , pontosan mi történik a világban, , mit élnek meg az emberek", feltételezésük szerint a , valóság" pontos lenyomatátismerhetik meg. Akkoriban még nem merült fel a kutatókban kétely az informátorok elmondásaival, az alanyok leveleivel kapcsolatban. Hittek abban, hogy azok az adatok, amelyeket összegyűjtöttek, a valóságot hordozzák. A klasszikusok első eredményei 1918-1920-ból származik, A lengyel paraszt Európában és Amerikában című munkából (Ihomas-Znaniecki 2002). A szerzők a migráció hatását vizsgálták egyéni visszaemlékezések, levelezések alapján. A lengyel emigránsok helyzete problémát jelentett Európában és Amerikában is, de ez a kérdés a kötet megjelenése előtt nem kapott társadalmi nyilvánosságot. Az iparosodás hatásának feltárása személyes tapasztalatok kutatásával újdonságnak számított ekkor. A szerzők munkájukkal az emigráns lengyel parasztok dezintegrációs és integrációs problémáit akarták bemutatni, és a személyes dokumentumokat tartották a legjobbnak a valóság pontos kiderítésére. A másik klasszikus élettörténeti kutatásnak Clifford R. Shaw Jack Roller című munkája számított. Itt a főszereplő, Stanley egy húszéves rabló volt, az ő életét mutatja be a szerző az alany szemszögéből. A kötet rendőrségi jelentéseket, pszichiátriai jegyzőkönyveket és az alany elbeszéléseit dolgozza fel egyes szám első személyben (Shaw 1966). Ma azt mondanánk, hogy a kutatás végén elmesélt történet az író konstrukciója, noha azt Shaw , objektívnek" vélt. Azt a módszert, hogy Shaw különböző forrásokat vetett egybe, s azok összehasonlításából vont le következtetéseket, ma triangulációnak neveznénk. Az iskola fontos munkái között kell még említeni William Foote Whyte tollából az Utcasarki társadalom című, 1943-ban megjelent munkát (Whyte 1993, 1999). Ez a mű is a klasszikus antropológiai módszer szerint íródott meg, amelynek eredményét a szerző objektívnek tekintette. A kutatás Boston egyik utcájának olasz bevándorló munkásairól szól. White kívülállóként érkezett a helyszínre, a közeget egy adatközlő segítségével ismerte meg. Az adatközlő információkat osztott meg vele az utca életéről, ami alapján később megírta a szerző a , valóságot", azt, hogyan éltek az olasz bevándorlók Amerikában (Denzin 1996; Merrill-West 2009). A kötettel kapcsolatban felmerülhet a kérdés, hogy kinek az értelmezése szerint született meg a mű. White vagy az informátora értelmezését olvashatja az olvasó, vagy kettős szerzőségről beszélhetünk? A chicagói iskola a klasszikus biográfiai hagyományokat követve pozitivista álláspontot képviselt. A kutatók az alanyoktól kapott információkat objektívnek
