Seite 29 [29]
OCR
II. Biográfiatörténetek 27 az alternatívákra való érzékenyítés. Vannak, akik ezt sokszínűségnek, vannak, akik relativizmusnak nevezik. Arról ma már senkit sem kell meggyőzni, hogy többféle nézőpont létezik. 3. Általánossá vált az egyéni megélések, az egyéni tapasztalatok felértékelődése a szociológiában, valamint az azok megértésére való törekvés. A szubjektív nézőpont megismerése fontossá vált. 4. Az etnometodológiai szemlélet terjedésével a mindennapokat vizsgáló kutatások természetessé váltak a szociológiában, a társadalomtörténetben, a környezetpszichológiában stb. (Bögre 2004; Majtényi 2015; Somogyi et al. 2018). 5). Clifford Geertz (1994) sűrű leírásra való buzdítása áttörte a diszciplínák és a paradigmák közötti határokat, a szerző szempontjai elfogadottá váltak a kulturális antropológián kívül, a tágabban értelmezett kvalitatív kutatások körében is. A paradigmák közötti közeledés szükségességét emlegette Lincoln is a kétezres évek elején, aki korábban a különbségek hangsúlyozásával szerzett magának elismerést (Lincoln 2009). Saját (konstruktivista és interpretatív) felfogását védve, de az attól eltérőket elfogadva megpróbálta ő is a konszenzus útját keresni. Szerinte az új paradigmák képviselőinek fel kellene hagyni az , ellenzéki" magatartással, mert erre többé nincs szükségük, s méltatta a módszertani sokszínűséget. Ugyanakkor a szerző nemcsak a saját paradigmája eredményeit ismerte el, hanem a pozitivisták/posztpozitivisták eredményeit is. A korábban használt éles hangvételhez képest új módon szólalt meg, amikor az utóbbiak munkáját házépítéshez hasonlította. Kiemelte, hogy a pozitivista/posztpozitivista kutató szisztematikusan gyűjti a téglákat, és így összeáll egy ház az alapoktól kezdve a falakon át a tetőig. Majd hozzátette, hogy az értelmezéssel/ interpretációval foglalkozó kutatásokis tudáshoz vezetnek, csak másfajtához. Békülékeny stílusban beszélt arról, hogy mindkét , hangra" szükség van ahhoz, hogy megértsük a világot. A következő lépésben a biográfiakutatáson belüli folyamatokat tekintem át, különös tekintettel a különböző paradigmák megjelenését a biográfián belül. A BIOGRÁFIA HŐSKORA A chicagói iskola első időszaka (XX. század húszas-harmincas évei) a biográfia szempontjából hőskornak tekinthető (Hammersley 2005). Az iskola jellemzői közé tartozott a szociológia és a szociálpszichológia összetartozása, a két diszciplína akkoriban még nem vált szét egymástól, ahogyan napjainkban. Másik sajátosságként lehet említeni a kvalitatív és a kvantitatív módszerek, valamint a személyes dokumentumok kevert használatát. Például Ernest Burgess, az iskola egyik alapítója az élettörténeteket kombinálta a statisztikai módszerrel, és ebben nem látott semmi kivetnivalót. Egyenlő értékűnek tartotta a személyes
