Oldal 28 [28]
OCR
26 Élettörténeti társadalomkutatás értékszempontjai hangsúlyosan megjelennek a kritikai elméletvezérelt tanulmányokban. (Denzin-Lincoln 1998). A diskurzusok elemzése, a kulturális áruk és a kulturális szövegek hatalmi és ideológiai jellegének feltárására törekvő társadalomtudományi kutatások a kritikai paradigma jellemzőivel bírnak (Denzin 2017). A fenti paradigmák mellett a nyolcvanas években megjelent a konstruktivista felfogás is a társadalomtudományokban. Ez a paradigma az alternatív világok egymásmellettiségét hirdeti, s a vélemények, értelmezések társadalmi úton történő konstruálódására hívja fel a figyelmet. Mindebből következik a valóság többféle megközelíthetősége, amelyek akár konfliktusban is állhatnak egymással (Denzin-Lincoln 1998; Guba 1981; Sallay 2015: 9-22). A konstruktivista felfogásban egyenrangúnak számít a kutató, a kutatott terület és a megkérdezett személy. A paradigma követői szerint a kutatási eredményeket vissza kell juttatni a megkérdezetthez, elsősorban ellenőrzés, az eredmény érvényességének felmérése céljából. Ez a gyakorlat a korábbiakhoz képest újdonságként jelent meg, a pozitivista és a posztpozitivista felfogás korábban nem követte ezt az eljárást, ma azonban egyre szélesebb körben terjedt el, s etikai elvárásként jelentkezik, a visszajuttatás paradigmafüggetlen állásponttá kezd válni. A fentiekből látható, hogy a kvalitatív kutatók az idők során , öntudatra" ébredtek, s a pozitivizmus/posztpozitivizmus kutatási kritériumoktól sokan határozottan továbbléptek. Fokozatosan megtörtént egy konstruktivista/ posztmodern fordulat a kvalitatív kutatások területén. Egyre kevesebb kutató fogadja el a tiszta objektivitásra való törekvést, a kutatási eredményekben megjelenő szubjektivitást nyíltan felvállalva visszautasítják, ha emiatt a tudománytalanság vádja éri őket. Tudományfilozófiai tendenciák mellett ezt a folyamatot gyakorlati okok is erősítették. A kvalitatív kutatók is meg akarták győzni olvasóikat és a kutatások finanszírozóit, hogy ők másképp, de legalább olyan jó munkát végeznek, mint a kvantitatív kutatótársak (Seale 2003). A paradigmák egymás mellett élése kétféle folyamatot generált. Egyfelől provokálta a , kinek a felfogása az érvényesebb" vitát, másfelől bizonyos mértékben a különböző felfogások hatottak is egymásra (Creswell 2011). PARADIGMÁK KOMPROMISSZUMAI? A paradigmaviták és az egymásmellettiség következményeként kialakult egy minimális kompromisszum, amelyet Denzin (2001) a következőképpen foglalt össze: 1. Minden paradigma valamilyen formában használja a pozitivista felfogást, mivel minden kutató érdekelt a valóság megismerésében, noha azt eltérő módon kezeli. 2. Mára általánossá vált a posztmodern filozófiákból fakadóan
