Page 26 [26]
OCR
24 Élettörténeti társadalomkutatás kategóriáknak tekintették, amelyek megakadályozhatják a kvalitatív kutatás kreatív kibontakozását. Mások új tartalommal helyettesítették az érvényesség, a megbízhatóság és az általánosítás követelményeit. Új tartalomnak tekinthető például az a Steinar Kvale-féle javaslat (2007), amely szerint az érvényesség elérhető úgy is, ha a kutató a saját álláspontját világossá teszi olvasója előtt és a saját kutatási következtetéseivel szemben is kritikus viszonyban áll. A kutató ilyenkor az , ördög ügyvédje" szerepébe kerül, hogy kontrollálhassa saját kijelentéseit. A megbízhatóság elérésének kvalitatív útja lehet, ha a kutatás során folyamatosan ellenőrizzük, hogy arra a kérdésre kaptunk-e választ, amelyet a kutatás elején tettünk fel. Ezt az , ellenőrzést" a megkérdezett személyek kijelölésekor, az interjúk szövegeinek és az azokbóllevonható következtetések megfogalmazásakor is el kell végezni. Az eredetileg fontosnak tartott, statisztikai alapú általánosítás kérdéséről Kvale szerint egyszerűen le kell mondani, mert a kvalitatív kutatások nem tudnak, de vallják be, nemis akarnak az egész társadalomra vonatkozó kijelentéseket tenni (Kvale 2007; Mason 2005). A kétféle módszer között dúló paradigma vita átterjedt és kérdéseket provokált a kvalitatív kutatáson belül is. Már nemcsak a kvalitatív és kvantitatív kutatások közötti szemléleti különbségekkel kellett szembenézni, hanem a különböző paradigmák megjelenése miatt törésvonalak alakultak ki a kvalitatív kutatók körében is." A törésvonalak mellett olyan dilemmákra kellett választ találni, amelyek a pozitivista szemléletben folytatott kvalitatív kutatásokból következtek, s amelyeket az , újabb" paradigmák követői nem tudtak elfogadni. Ilyen volt például a kérdező hatalmi helyzete a kérdezettel szemben, vagy ha egy szűkebb körre vonatkoztatható következtetést társadalmi törvényszerűségként tüntettek fel. Továbbá kérdésként merült fel, ami korábban soha, hogy a kvalitatív kutató kinek a nevében beszél, kinek a nézőpontját fogalmazza meg akutatási beszámolóban: kutatóét vagy a kutatásban részt vevő alanyokét stb. (Gillman 2005)? A társadalomtudomány fejlődéséből következően a különböző paradigmák kimondva vagy kimondatlanul a pozitivista, másképpen naturalista felfogáshoz képest fogalmazzák meg álláspontjukat. A pozitivizmus évszázados múltra tekint vissza, és atermészettudományos logika szerint kezeli a tarsadalomtudományos kérdéseket is. A felfogás ontológiáját (valósághoz fűződő viszony) naiv realizmusnak is szokás nevezni (Denzin-Lincoln 2011). Ebből a nézőpontból a körülöttünk lévő világ objektív, s ebből következik, hogy csak megfelelő mérési technika szükséges ahhoz, hogy minden pontosan megismerhető legyen. A pozitivizmus a kutató tudását megkérdőjelezhetetlennek tartja, s hisz abban, 1 A kvalitatív kutatáson belüli törésvonalakra jó példa (Baráth 1999; Nemenyi-Kende 1999) a Replika folyóiratban megjelent vita. A különböző szemléletmódok ütközése mellett feltűnt a paradigmák egymás melletti elbeszélése is.
