Oldal 19 [19]
OCR
II. Biográfiatörténetek 17 amilyen pl. egy rendszerváltás, vagy egy krízis az egyén életében - törések, fordulatok állhatnak be. Mindezzel nem azt akarjuk mondani, hogy az események szelektív bemutatása véletlenszerű vagy akár önkényes lenne. Éppen ellenkezőleg! Az élettörténetek nem egyszerűen elszigetelt tapasztalatok láncolatai, hanem - ahogyan azt már fentebb mondtuk - az egyén emlékei az ő személyes preferenciái, , fontosságai" alapján szűrt sajátos struktúrába alakítva. A személy a rá jellemző struktúra függvényében beszéli el életét. Ma már látjuk, hogy az élettörténet elmesélésekor az egyén szubjektív önértelmezését mutatja be, azt fogalmazza meg, ahogyan saját magát értelmezi. Sok esetben éppen a kutatás szituációja teremti meg ennek az önkifejezésnek a lehetőségét (Kohli 1981; Denzin 1989; Riessman 1993; Atkinson 1998) Sokszor felmerül az elmesélt események valódiságának, a , Tényleg így történt?" kérdése. Abban egyetértésre jutottak a módszerrel foglalkozók, hogy nem a történetek hitelessége a fontos, hanem az abban megfogalmazott szubjektív látásmód. Kérdés azonban, hogy mit jelent a szubjektív igazság olyan esetben, amikor a kutató világosan látja, hogy a megkérdezett történetei elhallgatásokkal, ferdítésekkel van tele. Példaként említhetjük az egyik legsikeresebb dokumentumfilmet a közelmúlt történetéről, amely a recski internáló táborról szól." A filmben egyaránt megszólaltak a hírhedt fogolytábor rabjai és őrei. Az őrök a rabokkal ellentétben úgy nyilatkoztak, hogy ők fizikailag senkit sem bántottak. A fegyőrök többségéről — de különösen a , Piros" gúnynevet viselőről - tudni lehetett, hogy szemrebbenés nélkül hazudott. A nézők hangos felhördüléssel fogadták Piros visszaemlékezését, mert megszólalása előtt néhány filmkockával a tábort túlélő rabok közül többen éppen , Piros" kínzásairól számoltak be. Hogy ki mondott igazat ebben az esetben, nem volt kétséges. Ez az eset önmagában is érdekes, de itt azt szeretnénk érzékeltetni, hogy az élettörténetekkel elsősorban nem a tények igazságtartalmához jutunk el, hanem a mesélő világképéhez, identitásához. A példában szereplő őrről megtudtuk, hogy ma már nem akar vagy nem tud szembenézni korábbi magatartásával. Tehát nem arról szólt , Piros" vallomása, hogy nem verte a rabokat, hanem arról, hogy ma úgy gondolja, hogy jobb, ha ezt nem vallja be a nyilvánosság előtt. Az igazság és a hitelesség szubjektív értelmezése azt jelenti, hogy az emlékek identitásunk részévé válnak, s tudatos vagy tudattalan módosulásokon mennek keresztül. Tehát nem az az igazi kérdés, hogy hazudik-e vagy sem azillető, többre jutunk, ha arra keressük a választ, hogy miért mutatja úgy be az életét, ahogyan teszi? Az élettörténet tehát nem más, mint az egyén konstrukciója önmagáról (Bausinger 1988). A szociológusnak azt a múltat kell megérteni az élettörténetekből, amelyekkel a mesélők az elbeszélés időszakában együttélnek (Bertaux 1981). ° Gyarmaty Livia - Böszörményi Géza (1988) dokumentumfilmje: Recsk 1950-1953. Egy titkos kényszermunkatábor története.
