Oldal 35 [35]
OCR
Nyitány és finálé dat ölted meg! Ebben az apokrif szövegben a feltámadás gondolata is megjelenik, amikor a megdicsőült Krisztus, , a dicsőség Királya" kézen fogja és feltámasztja Ádámot, a többieknek pedig ezt mondja: , Jöjjetek velem, mind, kik azért haltatok meg, mert érintettétek a gyümölcsöt. Én mindannyiótokat most a kereszt fája által feltámasztalak!? Az ugyancsak apokrif Lévi testamentuma már kifejezetten hidat ver a Genezis és a Jelenések könyve között: , A Messiás kinyitja a paradicsom kapuit, eltávolítja az Ádámot fenyegető lángpallost, és a szenteknek az élet fájáról ad enni?" A Jelenések könyve utolsó fejezetében ismét megjelenik az élet fájának motívuma. Ahogyan egykor az Édenben , a kert közepén" (1Móz 3.3) állt a fa, amelyről nem volt szabad enni, úgy most , a város főútjának közepén" (Jel 22,2) magasodik az élet fája." Az egyik helyen megtört az Istennel való harmónia, a másikon helyreállhat a rend. Sajátos változás ugyanakkor, hogy immár nem egy kertben, hanem városban, az új Jeruzsálemben vagyunk. Ez az aligha esetleges eltérés utalás lehet ugyanis 1M6z 4,17-re, ahol arról olvasunk, hogy , várost épített Kain" Egy gyülekezeteknek szóló Jelenések-feldolgozás ebből kiindulva — továbbá Bábelig eljutva — általában a városok ellentmondásosságára hívja fel a figyelmet. Azokban nemcsak az egyéni boldogulást és lakhatást lehet megtalálni, hanem ártó hatalmakat is. Példának hozza fel a közlekedésben rejlő veszélyeket és a gazdasággal kapcsolatos túlzó igényeket, amelyek a várost mint olyat negatív színben tüntetik fel." A Jelenések könyvében megjelenített új város, a mennyei Jeruzsálem ezeket az esetleges zavaró érzéseket is helyére teszi, hiszen ott béke, harmónia és természetközelség van. Ismételten hangsúlyozni kell azonban, hogy itt nem a veós szóban kifejezésre jutó korlátozott megújulásról van szó, hanem arról az új teremtésről, amit a kaívos fejez ki. Hogy ismét egy gyakorlatias példát hozzunk, Barth egy előadására utalunk: , Isten országa Isten országa. Isten világáról alkotott analógiánktól az emberi valósághoz vezető radikális átmenet soha nem lehet elég radikális. A fejlődés mint séma teljesen alkalmatlan. Az új Jeruzsálemnek semmi köze valamilyen új Helvéciához, mert az új Jeruzsálem mint Isten szabad tette fog a földre jönni, amikor elérkezett az ideje." Ez az , amikor elérkezett az ideje" fordulat sajátos egybeesést mutat az , amikor a 4 VANYÓ 1988, 280. o. Nikod II (XXIII). °5 Uo. 280. o. Nikod VIII (XXIV). 26 TAKACS 2000, 64. 0.: LéviTest 18,10. 27 Jel 22,2-ben még az is szerepel, hogy a fa , a folyó két ága között" áll. Ez Ez 47,12 motívumát viszi tovább: , A patak partján innen is, túl is mindenféle gyümölcsfa nő majd. Levelük nem hervad el, gyümölcsük nem fogy el: havonként új terem, mert a szentélyből folyik oda a víz? Ezek a motívumok is a teremtéstörténetből táplálkoznak: , Édenből pedig fakadt egy folyó, hogy a kertet öntözze; onnan aztán szetägazott, és négy dgra szakadt.’ (1M6z 2,10) 28 KOSCH 1996, 165. 0. 2° BUSCH 2024, 118. o.
