Oldal 22 [22]
OCR
CSEPREGI ZOLTÁN A Tanítóképző (Seminarium Praeceptorum) Seminarium Praeceptorum az árvaházhoz tartozó iskolák számára, 80 teológushallgatóból áll, akik az árvaházban ingyen ellátást kapnak, ezért naponta két órát kötelesek tanítani, ezzel ugyanis alkalmat kapnak arra, hogy olyan módon hálálják meg az élvezett jótéteményeket, amivel felebarátjuknak használnak valamit. 1709 Seminarium Praeceptorum az újonnan felállított iskolák számára, amely 1695ben kezdődött, most 90 teológushallgatóból áll (azokat is beleszámítva, akik már 1709 tényleges tanári alkalmazásban állnak az árvaház iskoláiban), akik az árvaház úgynevezett , rendes" asztalainál délben és este ingyen étkeznek, amiért naponta két órát kötelesek tanítani vagy másolni [...)]. Günter Mühlpfordt az egyetem és az árvaház perszonálunióját (az árvaház vezetőinek egyetemi professzúrája és a hallgatók informátori állása) művelődéstörténetileg is gyümölcsöző szimbiózisként értékeli. Ez a rendszer tette Hallét a szegények egyetemévé (Armenuniversitat), ahol a tehetség és a szorgalom 6nmagaban is érvényesiilhetett. A Franckesche Stiftungen egyedülálló szociális intézményei nagyban hozzájárultak az egyetem népszerűségéhez és felemelkedéséhez." A Franckesche Stiftungen valamennyi oktatási intézményében találhatók magyarországi és erdélyi növendékek, azaz árvák, diákok és informátorok. Az egyes tanulók pályafutása — néhány hiányosság ellenére — rendkívül jól dokumentált. Bár számuk az egyetemre beiratkozott hallgatók számának kevesebb mint a fele, ezek a peregrinusok valószínűleg intenzívebben szívhatták magukba August Hermann Francke eszméit, mint azok, akik tisztán egyetemi tanulmányokat folytattak. A következőkben a Francke-alapítványoknak azokra az oktatási intézményeire és létesítményeire koncentrálok, amelyeket az iskolások és az egyetemi hallgatók rendszeresen használtak. Ez utóbbiak közül kétségtelenül a menza volt a legfontosabb találmány. A Freitischt — mint fent már szó volt róla — rendszeresen és rendkívüli módon egyaránt lehetett élvezni; az intézmények praeceptorai és másolói az előbbi kategóriába estek. Az utóbbi csoportba viszont a leginkább rászoruló diákok tartoztak. Ez az új találmány 1702-től kezdve az árvaház számos mecénását arra késztette, hogy további asztalokat alapítson a diákok különböző csoportjai számára. Az 1717-es évből tudunk arról a javaslatról, hogy magyar asztalt állítsanak fel, nem tudni, milyen sikerrel: , Friedrich Heinrich von] Seckendorff altábornagy úr ma reggel kísérőivel együtt meglátogatta az árvaházat, és igen nagy tetszését nyilvánította. Délután itt volt, és megbeszélte [Franckel] professzor úrral, hogy ki kell itt nyomtatni a soproni énekes26 MÜHLPFORDT 1992, 281—282. o.
