Oldal 16 [16]
OCR
CSEPREGI ZOLTÁN , Akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok..." (Ézs 40,31) A magyarországiak és az erdélyiek a 18. században - a szileziaiak es a balti nemetek mellett — az egyik legnagyobb külföldi nemzetet képviselték a hallei egyetemen. Halle vonzerejét azonban nemcsak 1694-ben alapított új egyetemének, hanem az úgynevezett glauchai intézményeknek is (később: Franckesche Stiftungen) köszönhette. Alapítványait August Hermann Francke (1663—1727) még glauchai lelkészként hozta létre, így Halle elővárosában, Glauchában valóságos gyermekváros született." Az , árvaház" eredetileg valóban az elesettek, főleg a gyerekek felkarolására szolgált, de egymás után nőttek ki belőle a különböző szintű iskolák. Az intézmény hamarosan könyvkereskedéssel, nyomdával, patikával, sörfőzdével, pékséggel és különböző üzemekkel egészült ki. 1698-ban Francke személyes látogatása Berlinben eredményes volt: a világi kormányzat támogatását bizonyítják az egymás után elnyert privilégiumok (iparűzési engedélyek adómentességgel). A porosz uralkodó az árvaházat úgynevezett aniexumként az autonómiával rendelkező egyetemhez csatolta, ezzel kivonva a helyi világi és egyházi közigazgatás hatásköre alól.? Az előkelők és nemesek az egész országból érdeklődni kezdtek, és az egyre jobb hírű iskolákba a jobb módú szülők is küldeni kezdték gyermekeiket. Francke internátust is szervezett, valamint a gyerekeket oktató egyetemisták számára már 1696-tól kezdve menzát működtetett. Az árvaház, majd az ahhoz csatlakozó intézmények 1695-ös születéséről a Die Fußstapfen des noch lebenden und waltenden liebreichen und getreuen Gottes [...] durch den Ausführlichen Bericht vom Waysen-Hause, Armen-Schulen und übrigen Armen-Verpflegung zu Glaucha an Halle? című művében August Hermann Francke így ír: , Egyszer valaki négy tallér tizenhat garast adott. Amikor a kezembe vettem, hitből fakadó örömmel mondtam: ez már valódi tőke, ezzel valami derekasat kell alapítani; el akarok indítani egy iskolát a szegényeknek." A rendszeresen érkező adományok azt is lehetővé tették, hogy nagyszabású építkezésbe kezdjenek. A városfalak mellett megvásárolt telkeken kezdték el építeni a ma is álló épületeket a gyorsan szaporodó létesítmények számára. ! Az árvaház történetének bőséges irodalma van. Még mindig alapvető a 18. század végi monográfia: SCHULZE-KNAPP-NIEMEYER 1799. Az újabb kutatásokhoz lásd: RAABE 1996; RAABE-RUHLE-STATECZNY 1998; EBERT 1998; STRÁTER-NEUMANN— WILSON 2003; GRUNEWALD 2024. Magyarul olvasható: PAYR 1908; FONT 2001. ? MÜLLER-BAHLKE 2001. ? 1701-ben, majd kibövitve Segensvolle Fußstapfen cimen 1709-ben: FRANCKE [1709] 1994. * FRANCKE [1709] 1994, 29. o. Az összes idézetet saját fordításomban közlöm. Vö. WENIGER 1991.
