Seite 132 [132]
OCR
130 ¢ 5. ALKOHOLISTAK Az A.A.-BAN rosszullétet idéz elő — mely akár igen veszélyes is lehet. A kezelés célja, hogy a beteg ne tudjon, lehetőleg ne is merjen inni, ezzel lehetőséget teremtve a változásra. Szájon át történő adagolásra addig van lehetőség, amíg van remény arra, hogy a beteg szedni fogja a gyógyszert. Súlyosabb esetben, amikor a beteg már maga sem bízik önmagában, alternatíva híján dönthet úgy, hogy beleegyezik a beültetésbe. Azonban e gyógyszerekkel önmagukban legfeljebb a beteg , kiszárítását", , száraz" állapotot lehet elérni, s az esetek többségében borítékolható a visszaesés. Sokan alig várják, hogy felszívódjon az Esperal, és üjra ihassanak — ha egyáltalán megvárják, és nem isznak rá. A , szerencsésebbek" tudnak már az Esperal mellett is inni. Adatközlőim szerint a , hagyományos" gyógyszeres kezelés alapvető hiányossága egyoldalúságában keresendő: csak a test gyógyítására törekszik, és figyelmen kívül hagyja a gondolkodásbeli, érzelmi, attitűdbeli, jellembeli változás szükségességét — ahogy egyébiránt a változás szükségességének figyelmen kívül hagyása jellemző a ,környezetváltozással" kísérletező öngyógyítási módszerre is. Az alkoholista általában maga is könnyen hajlik az olyan , megoldásokra", amelyek nem igényelnek tőle mélyreható változást. A puszta gyógyszeres kezelés, illetve a mögötte meghúzódó testközpontú szemlélet több problémát is előidézhet. Egyrészt gyakran hatástalan: nem gyógyítja meg az alkoholistát. Emellett csalóka reményt kelthet az alkoholistában, hogy a kezelést követően újra ihat, ami hátráltatja felépülését. Számos alkalommal hallottam A.A.-tagoktól, hogy , nem mondták", hogy többé nem ihat egyetlen kortyot sem. Mint korábban is utaltam rá, , forgóajtó"-jelenség alakulhat ki: az aktív alkoholista állapota leromlik, kórházba kerül, kiszárítják-feljavítják, kikerül, újra iszik, állapota ismét leromlik, újra kórházba kerül etc. Ha nyugtatókat, altatókat kap, problémáit tetézheti, hogy alkoholfüggősége mellett gyógyszerfüggőség is kialakul. Különösen a járóbeteg-ellátásban gyakori, hogy az alkoholisták csupán a gyógyszerük felíratásáért jelennek meg az orvosnál, s nem valós változtatási igénnyel. Az A.A.-ban nem ritkák az egészségügyi intézményekhez kapcsolódó negatív élmények, melyek gyakran kiegészülnek az alkoholizmus miatti megaláztatások félelmével vagy bekövetkeztével. Rávetülnek az egészségügyi ellátásra a múlt árnyai is, az egykor alkalmazott, mára azonban megszüntetett elektrosokk-terápia, mely a betegek központi idegrendszerének ,újraindítását" célozta, vagy a rendszerváltozáskor ugyancsak megszűnt, félig kórház, félig börtön nagyfai munkaterápiás kényszerelvonó intézet. Jelen van tehát az A.A.-ban az egészségügyi ellátással szemben egyfajta szkepszis és óvatosság. Többen utaltak arra is, hogy úgy érzékelik, hogy a számos pozitív példa mellett helyenként mintha működne az egészségügyben valamiféle kompetenciaféltés, territóriumvédelem, ami megnehezítheti az A.A. intézményekkel való együttműködését, illetve az is előfordul, hogy mint laikusokat nem veszik őket komolyan. Ugyanakkor látják az egészségügyi rendszer roppant fontosságát, és bizakodóak, ha valamely egészségügyi intézmény nyitott az A.A.-val való együttműködésre. Különösen lényeges szempont
