Oldal 114 [114]
OCR
112 " 5. ALKOHOLISTÁK AZ A.A .-BAN elmúltak a történelmi időben. Az alanyok, mint láttuk, egy külső hallgató vagy olvasó számára, némi kérdezés vagy nyomozás után azonosíthatók, miközben a hallgató/olvasó határozottan különbözik ezektől a konkrét személyektől, mint aki nem volt az események részese. Ezzel szemben a , Nagykönyv"-ből idézett szövegrészek az illud tempus mitikus múltjáról tudósítanak, amely kívül esik a történelmi időn. Nem jelölhetünk meg konkrét időpontokat vagy helyszíneket, amikor és ahol a leírt események lezajlottak. Lezárultnak sem mondhatók ezek az események, hanem mitikus múltjuk nyitva áll az olvasó történelmi jelenére, vagy azon keresztül az ő konkrét, történelmi múltjára. Erre explicit példát szolgáltatnak , az Ön istenfogalmára gondolunk" vagy az , akik e sorokat olvassák, meg fogják érteni" — jellemzően nem múlt idejű — fordulatok, amelyek hidat képeznek a mitikus múlt és a történelmi jelen között. Amennyiben az olvasó azonosul az olvasottakkal, konkrét jelenével belép a mitikus múltba, vagy fordítva, megjeleníti a mitikus múltat. A mitikus mi tehát a történelmi időn kívül helyezkedik el, de közvetlen és dialektikus kapcsolatban áll a történelmi idővel, s egymásból forrásoznak: bármelyik történelmi személy számára eredetté válhat, és bármely történelmi személyt vagy eseményt magába olvaszthat. A néhány sorral fentebb kiemelt példák világosan mutatják a mitikus múlt és a történelmi jelen kapcsolatának kétirányúságát: amikor , az Ön istenfogalmára gondolunk" -ról van szó, akkor a mitikus mi a nyitott, azonosuló fél, aki kapcsolódik a mindenkori történelmi jelen egyelőre ismeretlen, de konkrét személyeihez, amikor pedig az , akik e sorokat olvassák, meg fogják érteni" olvasható, akkor a mitikus mi feltételezi, hogy az azonosulás ellentétes irányú lesz. E mitikus mi ugyancsak eltér attól a „mi”-töl, akik a diák mondataiban megjelennek. A mitikus mi személyei — Billtől és néhány, a közösségi emlékezetben megőrzött személytől eltekintve — nem azonosítható, hanem elmosódó és összemosódó, , nyitott" alanyok. A történelmi időben nem azonosíthatók, ugyanakkor az olvasó a saját idejében azonosíthatja magát velük, a mítosz részévé téve saját jelenét és múltját, sőt, mint az első idézett passzusban olvasható, jövőbeli várakozásait is. Erősíti a narratíva mitikus színezetét az, hogy valójában igen valószínűtlen, hogy minden konkrét józanodóval, akik feloldódnak a mitikus mi mitikus múltjában, pontosan ugyanaz és ugyanúgy történt, ugyanazt érezték és ugyanazokat a dilemmákat élték meg - a mitosz, bar grammatikailag hasonl6 format dlt, nem történelmi tényeket kíván bemutatni, hanem azonosulási mintázatokat teremt. Egyszerre mintákat merít emberek életéből, a történelmi tényekből, s e minták medrébe terelve teremti is emberek életelbeszéléseit, konstruálva a történelmi tényeket. Steffen (1997) az A.A.-térténetek között — a strukturalizmus szemléletét tükröző módon - különböző , műfajokat" különböztet meg: az élettörténetet, az anekdotát, az esettörténetet és a mítoszt.
