Seite 58 [58]
OCR
56 + 3. AZ ALKOHOLIZMUS a fizikai szerdependencia &s (4) a kontrollvesztes. A gamma ivök esetében határozottan azonosítható a folyamat progresszivitása, éspedig a pszicholögiai függösegböl a fizikaiba történő átlépés és a viselkedés megváltozása. Az ivásnak ez a típusa okozza a legsúlyosabb károsodásokat mind egészség, mind az interperszonális kapcsolatok, az anyagi és szociális helyzet tekintetében. Jellinek szerint az angolszász országok uralkodó alkoholizmustípusa a gamma típus. Mint utal rá, szerinte kizárólag ez a típus az, amelyet az Anonim Alkoholistäk -— explicite a kontrollvesztés és a sóvárgás, implicite a gamma alkoholizmusra jellemző további ismérvek alapján - alkoholistak&nt azonosítanak, holott kutatásai szerint a tagság mintegy 10-1596-a olyan alfa alkoholista, aki sosem veszítette el a kontrollt, hanem csak alkalmazkodott a Közösség nyelvezetéhez. Valószínűnek tartja ugyanakkor, hogy az alfa ivók csak kis hányada kér segítséget az A.A.-tól, a béta ivók pedig szinte egyáltalán nem teszik ezt, hanem zömmel az egészségügyi intézményekhez fordulnak problémáikkal. A delta alkoholizmus legfőbb ismérve, hogy rendelkezik a gy]mma alkoholizmus első három jellemzőjével, ugyanakkor a negyedik, a kontrollvesztés nem jelentkezik. A delta ivó tehát képes az alkoholbevitel mennyiségét szabályozni, az absztinenciára ugyanakkor nem képes, ez esetben megvonási tünetek jelentkeznek. E típus látszólag moderáltan, de folyamatosan fogyaszt alkoholt, és mivel nincs kitéve a gamma típusra jellemző szociális és pszichológiai nyomásnak, illetve nem figyelhető meg nála a részeg viselkedés gya]mma ivók esetében szélsőséges megváltozása, viszonylag észrevétlen maradhat. A környezetében uralkodó ivási szokásoknak megfelelően nagy mennyiséget is fogyaszthat, az alkoholizmust megelőző pszichológiai vulnerabilitása azonban alacsony mértékű. Jellinek megrögzött ivásnak is nevezi e típust, s előfordulását jellemzően Franciaországba, illetve a hagyományosan nagy borfogyasztó országokba teszi. Az epszilon alkoholizmustól, azaz a periodikus ivástól vagy dipszomániától szenvedő alkoholista, mint neve is mutatja, nem folyamatos alkoholfogyasztó, hanem időszakosan, rohamszerűen iszik, s ezek során súlyos károsodásokat szenvedhet el. Ennek a típusnak a maga korában viszonylag újonnan megjelent változataként utal Jellinek a pszeudoperiodikus alkoholizmusra, amely jellemzően azoknál a gye]mma alkoholistáknál fordul elő, akik nem részesültek teljes kezelésben az A.A. programban vagy másutt, és képesek a 3-12 havi absztinenciára, ezután azonban berúgnak, hogy a kilengést követően ismét visszatérjenek a ,józansághoz". Jellinek úgy véli, hogy az alkoholizmusnak igen sok típusa létezik az említetteken túl, s néhányat utalásszerűen megemlít ezek közül. Ilyen a robbanó ivás (explosive drinking), amely, úgy tűnik, az epszilon alkoholizmussal rokonítható. Az alkoholizdlds (a francia alcoolisation kifejezésből) a delta alkoholizmusra emlékeztet, miután jellemzően egészségkárósító hatású, illetve csökkenti az élettartamot, más komplikációval, fizikai vagy
