Seite 35 [35]
OCR
1.5. ETNOGRÁFIAI LEÍRÁS " 33 Az etnográfiai leírás fenomenológiai beállítottsága kétféle értelemben is jelen van az értekezésben: 1) a leírások nem kívánnak állításokat tenni az addikcióról vagy a felépülésről, illetve a hozzájuk kapcsolódó , tárgyak" objektív természetéről, hanem egy önmagát józanodónak nevező közösség által konstruált fenoméneket kívánnak megragadni (vö. Kiillds 1982: 164.); 2) ha nincs is tiszta fenomenológiai leírás, abszolút kutatói neutralitás, a Közösség tagjai által kialakított elképzeléseket, amennyire lehetséges, émikusan, belső összefüggéseik alapján, a lehető legkisebb kutatói befolyás mellett igyekeznek megragadni. Ez a második szempont már módszertani kérdéseket is érint. A jelenségek objektív szubsztancialitásának tagadása és konstruált voltának elismerése a fenomenológiában, illetve az a belátás, hogy nem ragadhatók meg steril módon izolálható jelentéstartalmak az egyoldalú kutatói interpretációban, korántsem jelenti az antropológiai terepmunka során alkalmazott módszerek feleslegessé válását. Az etnográfiának továbbra is módszeresen gyűjtött , adatokra" van szüksége, még ha mind az adataihoz, mind az adatgyűjtési módszereihez, mind az adatok leírásához kritikusan viszonyul is. Számomra e dilemmák a legmarkánsabban abban az ismétlődő szituációban jelentkeztek, ahol a , diszciplináltan", fegyelmezetten gondolkodó kutató, aki törekszik a szimbólumok, jelentések mélyebb, általánosítható megértésére, a fogalmi ellentmondások kiküszöbölésére, frusztrálódik a mindennapi eletviläg „felületessegetöl”, „önmagät nem Ertesetöl” es „ellentmondäsossägától". Beletelt némi időbe, a kutatás és leírás során kétségek között töltött órába ennek a rejtett, ízig-vérig étikus nyomásnak a tudatosítása, amelynek elmulasztása legalább olyan torzító hatású lehet, mintha az antropológus hanyag módon gyűjtené az adatait. E kutatói önreflexiónak hozadéka lett számomra a túlzott értelemkeresés, a túlságosan steril, szépen lekerekített, ellentmondásmentes leírás kísértésének elutasítása, vagyis a vizsgált közösség , mindennapi tudásában" meghúzódó magától értetődőségek, megválaszolatlanságok, jelentésbeli tisztázatlanságok vagy a különböző jelentésrétegek ,inkonzisztenciajabél” eredően ellentmondásosnak tűnő elgondolások (Schütz 1984: 405—-406] elfogadása, különösen olyan bonyolult témák esetében, mint az alkoholizmusért viselt felelősség kérdése vagy a bűn és , spirituális betegség" fogalmainak különbsége. Az értekezés leírásaiban megvan tehát egyfelől a fenomenológiai igény a jelentések önmagukból való kibomlásának engedésére, a kutatói szubjektum zárójelbe tételére (Marcus-Fischer 1995], másrészt annak elismerése, hogy a jelentések az interpretáció folyamatában módosulhatnak, így a fenomenális leírás igénye bizonyos fokig meghaladott elképzelés. Ezeknek az ismeretelméleti és metodológiai problémáknak a megléte felvet egy lehetséges továbblépési irányt, nevezetesen a posztmodern antropológiának azt az elgondolását, hogy az etnográfusnak , hatalmat" biztosító, monologisztikus leírásból áttérjen az adatközlőkkel folytatott párbeszéd során kialakuló diszkurzív, dialogikus leírásba (Clifford 2007: 486—487.]. A posztmodern
