Oldal 34 [34]
OCR
32 " 1. BEVEZETÉS miatt sokan visszaeshetnek aktív alkoholizmusukba. Az eltérések szerinte valójában csekély számban vannak jelen, ahogy a jelentéskülönbségek is igen csekélyek, s a használt kifejezések az A.A.-irodalom teljes kontextusában tökéletesen érthetők. Magyar józanodók ezrei használták probléma nélkül a korábbi fordítást. Szerinte nem azon múlik valakinek a visszaesése, hogy ,lelki" vagy , spirituális" ébredésről olvas, hanem azon, hogy megtörténik-e a maga ébredése - bármit is értsen ezen — vagy nem él át egyáltalán semmiféle lelki vagy spirituális ébredést. 1.5. Etnográfiai leírás A terepmunka, illetve az értekezés elkészítése során igyekeztem folyamatosan tudatosítani, részint ismeretelméleti, részint módszertani, részint pedig etikai megfontolásból, hogy az etnográfiai-antropológiai leírás nem objektív adottságoknak tekinthető tényeket tár fel, hanem kultúrák szövevényes, rugalmas, időnként ambivalens, töredezett, ellentmondásos jelentésmezőiben mozog. A posztmodern episztemológia általában (Lyotard 1993a; 1993b) és vele a posztmodern antropológia felismerte a nagy, átfogó , metaelbeszélések" megrendülését, illetve azt, hogy a megismerés, különösen az emberek megismerése nem rendelkezik tiszta objektivitással és abszolút kitüntetett megismerő pozícióval: mind az adatközlők, mind az etnográfusok beleszületnek valamely kultúrának nevezett végtelen jelentéshálóba, melyet aztán maguk is alakítanak, s amikor találkoznak egymással, közösen hoznak létre újabb jelentéseket (Rabinow 2007; Robben 2007]. Az tehát, amit , adatnak" nevezhetünk, többszörösen konstruált és értelmezett jelentés, melyet az etnográfus tudományának megfelelő és mindenekelőtt kulturálisan meghatározott szabályok alapján — Geertz (2006: 719.) kifejezése szerint a magyarázat magyarázatát adva (vö. Clifford 2005: 76.) —, értelmező és alkotó módon ír le, melynek során a jelentésrétegek és finom jelentésárnyalatok feltárásával eljut a szöveggel analóg módon felfogott kultúra , sűrű leírásához". E felismerések elvezettek az antropológia interpretatív irányzatának megjelenéséhez, melynek dilemmáival, melyek szerint az etnográfiai leírás bizonyos fokig szükségképpen interpretációs folyamat, és legjobb esetben is egy csoport kultúrájának csupán egy lehetséges leírását adhatja, magam is szembesültem. Mindezek elismerése jelen értekezés keretei között nem jelenti a fenomenológiai leírásra mint ideálra való törekvés teljes feladását. A fenomenológia az interpretatív antropológiával együtt — az utóbbi merít az előbbiből — érzékeli a vizsgált egyének és csoportok által vallott nézetek vagy akár az identitás, a múlt, az élettérténet konstruält voltät (Thune 1977; vö. Titon 1982: 96.), azonban a kutatást olyan folyamatnak tekintik, melyben az előítélet-mentes kutató számára a vizsgált fenomén , önmagát megmutatja" (Heidegger 1989: 131.).
