Page 24 [24]
OCR
22 " 1. BEVEZETÉS 2003: 534-535.; Kvale 2005: 118-120.) alkalmaztam. A keretek ilyen meghatározása során — mintegy válaszként - több interjúalanyom elmondta, és ez általánosan használt , formula" az A.A.-ban, hogy az interjú során mondottak nem az A.A. , hivatalos" álláspontját tükrözik, ő maga nem az A.A. nevében beszél, hanem saját véleményét fejti ki. Már a terepmunka kezdetétől kerestem azokat a személyeket, akik potenciális adatközlők lehetnek. Igyekeztem a tapasztaltabb józanodókhoz fordulni kérdéseimmel a meetingek után, de gyakran a véletlen sodort össze beszélgetőtársakkal, akik A.A.-találkozók szálláshelyein a szobatársaim voltak, vagy meetingjein mellettem ültek. Nemegyszer támadt olyan érzésem, hogy nemcsak én választom az adatközlőt, hanem az adatközlő is választ engem. Az ilyen beszélgetések rendszerint személyes és gyümölcsöző kapcsolattá fejlődtek, esetenként ugyanazzal a személlyel több interjú felvételét eredményezték. A kutatás kezdeti időszakában jellemzően strukturálatlan, spontán interjúkat, , barátságos beszélgetéseket" (Spradley 1979: 55—58.) folytattam, melyekről ritkán készült felvétel. Felvételek híján a beszélgetések alatt általában kulcsszavakkal, majd röviddel azt követően részletesebben jegyzeteltem. A spontán zajlott interjúk többsége az egészen rövid, néhány perces interakcióktól az egyórás beszélgetésekig terjedt, de előfordultak hoszszabb, együtt elszállásolva, együtt sétálva vagy kávéházban ülve folytatott beszélgetések is. Ahogy ismereteim és kérdéseim bővültek és artikulálódtak, a spontán interjúk folytatása mellett egyre inkább áttértem a félig strukturált interjú módszerének alkalmazására. Ez jól megfelelt a kvalitatív adatgyűjtés megkívánta nyitottság, rugalmasság és interaktivitás követelményeinek, melyek alapján igyekeztem választ kapni kérdéseimre, de olyan módon, hogy nem erőltettem rá az adatközlőre saját koncepciómat, hanem meghallgattam, ,beszéltettem”, hagytam saját ritmusában, stílusában, érzés- és gondolatvilágában megnyilvánulni őket, és kérdéseimet a megfelelő pillanatban ebbe próbáltam belefűzni (Babbie 2003: 336—338.; Brednich 1982: 64.; Lehmann 1982: 53.; Kvale 2005: 92.) Így a kérdések sorrendje és a beszélgetés menete nem volt rögzített (Héra-Ligeti 2005: 153—154.), és megmaradt annak lehetősége, hogy az adatközlő megőrizze számára megszokott elbeszélésfűzését, stílusjegyeit, én pedig ugyanakkor váratlan információkhoz, új adatokhoz juthassak, melyek menet közben új területeket nyithatnak; mindazonáltal a tervezett kérdésekre is igyekeztem választ kapni. Mindez általában viszonylag hosszabb, két, két és fél órás interjúkat eredményezett. A félig strukturált interjúk készítésekor törekedtem az etnográfiai interjú szabályainak megfelelően eljárni, amely az interjú során vissza-visszatér ugyan a barátságos beszélgetés talajára, azonban szem előtt tart néhány követendő elvet: az explicit cél meghatározását, az adatközlőnek adott etnográfiai magyarázatokat arra vonatkozóan, milyen jellegű információkat igényel a kérdező, illetve az etnográfiai kérdések felvetését. Utóbbiak egyaránt tartalmaztak leíró, egy-egy terület (pl. az alkoholista gondolkodás jellegzetességei)
