Page 19 [19]
OCR
1.3. AZ ÉRTEKEZÉS EMPIRIKUS BÁZISA — MÓDSZERTANI MEGFONTOLÁSOK ® 17 Mint azt már a terepmunka megkezdésekor megtapasztalhattam, az A.A.-meetingek és -találkozók kifejezetten , kellemes", , könnyű terepnek" mondhatók abban az értelemben, hogy a tagok barátságosak, segítőkészek, ottlétem célját gyorsan megértették és elfogadták, részint a Közösség toleráns szellemiségének köszönhetően, részint abban is bízva, hogy kutatásaim valamiképpen az A.A. ügyének is hasznára lehetnek. A meetingek és találkozók az egymást követő , megosztásokkal" ugyanakkor kényelmes megfigyelői pozíciót biztosítottak. A terep , nehézsége", megterhelő volta egyfelől abból adódott, hogy gyakran hallottam megrázó, olykor tragikus élettörténeteket, másfelől abbol, hogy terepmunkaém során fokozatosan ráébredtem saját érintettségemre, arra, hogy miként a legtöbb magyar családban, úgy az én családomban is jelen van az alkohol mint probléma. Részben ebből az okból bizonyos mértékig valóban , intenzív" résztvevő megfigyelővé váltam [(Hoppál 2008: 325.) a terepmunka során, egyensúlyozva a benti-kinti, szubjektiv-objektiv, émikus—étikus tapasztaläsmödok (Borsänyi 1988; Lewis 2.004; Hoppal 2008; Eriksen 2006, Racz—Hoyer 1995: 2,47.) között: egyes elhangzott torténetek emlékeztettek a csaladomban zajlott eseményekre, ezzel engem is lelki munkára késztetve. Az A.A.-tagok — utólag ez már evidens —, ha nem is mondják, tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy az emberek nem , véletlenül" kerülnek köreikbe, és ezt általában jóval előbb tudják, mint a betoppanó , vendég", , érdeklődő" vagy , zöldfülű antropológus" (Barley 2006]. Az alkoholisták hozzátartozóinak közösségébe mindazonáltal nem léptem be, az A.A. Közösségében pedig kutatói státuszomat az esetenként szorossá váló kapcsolatok közepette is törekedtem megőrizni, ezzel fenntartva a ,megfigyelői távolságot" (Kapitany—Kapitany 2008: 372.]. A gyűlések elején szokásos rövid bemutatkozó körben a , Sziasztok, Józsi vagyok, vendég" vagy ,, . . érdeklődő" mondattal mutatkoztam be. Az A.A.-meetingeken — egy alkalomtól eltekintve, amikor egy kis létszámú gyűlésen megkértek, hogy mondjam el ottlétem célját — nem szólaltam meg. Miután a saját érintettségemre vonatkozó, ritkán előforduló és távolról sem rámenős tapogatózásokat nemigen háríthattam el, utalásszerűen színt vallottam. E témában azonban nem kezdeményeztem beszélgetéseket, és ezt az érdeklődők, miután beérték azzal, hogy tudatában vagyok érintettségemnek, és nem tagadom akár magam előtt, akár előttük, részleteiben nem firtatták. Ezekre a színvallásokra természetesen mindig meetingen kívüli informális beszélgetéseken került sor — nem alkoholistaként meetingen való megszólalásnak részemről nem is igen lett volna helye. Úgy tűnt, emberi hitelességem , megméretése" szempontjából egyesek számára mégis fontos volt látni, hogy képes vagyok-e nyílttá tenni saját esetleges érintettségemet. Ezenkívül mint kutatót is joggal érhetett volna a kérdés: milyen szakember, kutató is az, aki saját érintettségével - ha van ilyen - nincs tisztában? Ilyen kérdéssel, véleménnyel közvetlenül hozzám intézve, sohasem találkoztam, az azonban sokat elmondott, hogy a Közösség tagjai időnként humoros formában elővették az orvos, pszichiáter,
