Page 23 [23]
OCR
A könyvtári rendszer változásai, 1670-1826 szakmaiak. Az általános könyvszegénység, a szervezett könyvkereskedelem hiánya nem tette lehetővé még a vásárlóképes olvasóknak sem azt, hogy szakmai életük során folyamatosan figyelemmel kísérhessék hivatásuk szakirodalmát, és meg is vásárolják ezeket. Fontos jelenség az is, hogy ezek közül a könyvtárak közül még a legmodernebbek is, amikor tulajdonosuk halálával — és ez jellemző sorsa a könyvtáraknak — valamelyik iskola könyvtárát gazdagították, egy generáció múlva már csak a tudás archaizálását szolgálták, miután az iskolák sem tudták új beszerzésekkel modernizálni vagy frissen tartani kônyvanyagukat.® A Magyar Királyságban és Erdélyben ugyanis — éppen azért, mert kevesebb mód volt a jó magán szakkönyvtár kialakítására — az intézményi (főleg az iskolai) könyvtárak szerepe az olvasmányműveltség kialakításában és megtartásában nagyobb volt, mint Európa nyugati felén általában." A felsőoktatási könyvtárak rendszerében jelentős változásokat tudunk bemutatni, annál is inkább, mert maga a főiskolai és az egyetemi rendszer is a XVIII. század első harmadától kezdett valóban rendszerként működni a Magyar Királyságban és Erdélyben. Azért is kezdem a felsőoktatási könyvtárakkal, mert ahhoz, hogy a városi és a falusi plébániák, parókiák és az elemi iskolák majd sokára, a XIX. század végére önálló könyvgyűjteménnyel rendelkezzenek, fel kellett építeni a papok és lelkészek, továbbá a tanítók képzését biztosító iskolai rendszert. A katolikus plébániák — mondhatjuk — előnyben voltak, hiszen az egyházmegyei zsinatok sorra rendelték el, hogy az elhunyt pap hagyja könyveit az utolsó szolgálati helyének plébániájára, vagyis ennek a könyvtártípusnak a dinamikus gyarapodását intézményesen biztosították. Valóban, a XVII. század végi és a XIX. századi egyházlátogatási jegyzőkönyvek összehasonlítása megmutatja az eredményt. A tridenti zsinaton meghatározott kötelező, illetve a Manuale parochorumban felsorolt könyvektöl?” eljutunk az 50-150 kötetet szämlälö kis gyüjtemenyckig.°® A XVIII. század elejéig a Magyar Királyság és Erdély értelmiségi utánpótlását a beregrinatio academica rendszerében biztosították." Ennek szerepe nem csökkent a XVIII. században, hiszen protestáns egyetem működését nem engedélyezték (vélhetően nem is tudták volna anyagilag sem megszervezni, humán erőforrás sem állt rendelkezésre). Bécs, Graz, Bologna és Róma a katolikus papok képzésében továbbra is jelentős kiegészítője volt a dinamikusan szervezett magyar királyságbeli és erdélyi szemináriumi (papnevelde) rendszer kiépítésének. Csaknem valamennyi egyházmegyében működött ilyen; II. József idején ugyan rövid ideig korlátozták ezek működését úgynevezett központi szemináriumok létrehozásával (Pest, Pozsony), de a XIX. század elejétől a központi papnevelde kiegészítő jellegű lett. Ezeknek a 55 Példaként lásd HÉjja 2003; Huoi 2009. 56 Errél lasd Monox 2008a; Monox 2008. 57 Monok, Adattär 13/6, 2024, 27-29. 58 "Néhány példa több egyházmegyéből: HERMANN E.-EBERHARDT 1942 (Veszprém); HoLt B. 2000a (Vác); EMőpi, Adattar 19/4, 2014 (Varad); HorvATu Jozsef 2020 (Gyér). A felsőoktatás intézményeiről kronológiai rendben, rövid intézménytörténetekkel lásd SzöGi 1994. 21
