Oldal 19 [19]
OCR
A könyvtári rendszer változásai, 1670-1826 magát újjászervező katolikus egyház térnyerése, amely a katolikus intézmények megerősítésével járt. A katolikus egyház mindig számithatott a birodalmi központ támogatására, de csak a XVII. század utolsó harmadában vált ez a támogatás a protestánsok elleni nyílt, erőszakos fellépéssé. Ekkor a protestáns közösségeket megfosztották értelmiségük jelentős részétől, intézményeiket (így könyvtáraikat) több helyen felszámolták -— egy példa: a sárospataki református kollégium könyvtárát a betelepült jezsuita rend kapta meg?" —, a könyvtárak konfiskálása néhány városban elérte a polgári magánkönyvtárakat is (lásd az eperjesi" példát). Ez a folytonos építés/rombolás sem kedvezett egy folyamatosan bővülő, megalapozottan változó új könyvtári rendszer kialakításának. A továbbiakban a könyvtári rendszer?" ebben az erőtérben (koordináta-rendszerben) történő kiépítésének általános jellemzésére teszek kísérletet, megmutatva egyes, tipikusnak gondolt példákat. Hangsúlyozom, hogy megközelítésem kifejezetten könyvtártörténeti, vagyis nem a könyvtárak tematikus összetételének változásaira figyelek elsődlegesen, hanem a gyűjtemények kialakulására, kialakítási lehetőségeire." Kezdjük a társadalom alsóbb néprétegeivel! Paraszti könyvtárakról nem beszélhetünk a XIX. század végéig. Biztosan állítható ez akkor is, ha a forrásadottságok, vagyis a korabeli iratképződés sem kedvez ennek megítélésében. Kísérletképpen egy vármegye paraszti végrendeleteit átnézve (Baranya-megye 1850-ig) három esetben találtunk egy-egy ,evangéliumos könyvet és egy kalendáriumot. A falusi földművelő lakosság könyvtárairól még az erdélyi szászok közt sem beszélhetünk, pedig ennek a közösségnek az adminisztrációja a könyvek birtoklását is figyelmesebben követte, mint például a magyar, a szlovák vagy más nemzetiségű falvaké. A falvakban élő, értelmiségi jelleggel is bíró tevékenységet folytatóknak — birtok-/jószágigazgató, jegyző, tanító (és persze egyházi személy, akikről külön beszélünk még) — a XVIII. század végétől (de nem előbb) már feltűnnek kisebb, 5-10 kötetes gyűjteményeik.? Mindazonáltal a XIX. század közepe előtt sem a Magyar Királyságban, sem Erdélyben nem találkozunk olyan falun élő emberrel, akinek könyvtára meghaladja a 30 kötetet. 35. Vö. FEKETE Cs.-KuLcsÁR Gy. (-BuRA)-MoNoKk-VARGA A., Adattár 14, 1988, 84—93. 36 Herner—Monok, sajté ala rend., Adattar 11, 1983, 543-544. (Keczer Gäbor 1687); Farkas G. F.-KATonaLartzkovıts-VarcA A., Adattär 13/2, 1992, 118-128. (Zimmermann Zsigmond, 1687); utöbbi könyvtär anyagának elemzése: STIBLI 2007. Erről a könyvtári rendszerről egy máig jól hasznosítható, átfogó képet rajzolt történészként BERLÁSZ 1974. A könyvtárak tartalmi összetételének változásairól átfogóan lásd kötetünkben a következő fejezetet. Korábban: Monok 2020. A gyarapodási folyamat bemutatására lásd Monox 2021b. 17
