Seite 10 [10]
OCR
Bevezetés: A könyvtári rendszer és az olvasmányok változásai egy átmeneti korszakban A birodalmak intézményi rendszerei ugyanis a központból a periféria irányába érvényesítendő hatásra épültek fel mindig, és a visszahatást nem szolgálták ugyanazzal az erővel. Napjainkban — köszönhetően a kommunikációs eszközök technikai fejlettségének — ezek a hatások sokkal gyorsabban és erőteljesebben érvényesülnek, éppen ezért a központ és a periféria konfliktusai is élesebbek és állandónak mondhatók. Jó példa erre a Közös Piac, amit szokás Európai Uniónak nevezni. A történelmi példák vizsgálata, így a könyvkiadás, a könyvtárak, az olvasmányok és az olvasás története nem csupán historikus igazságokat tárhat fel, hanem közvetlenül is használható — a hétköznapi hírekben való eligazodást segítő — ismereteket. A birodalom szövetét — és ennek minőségétől függ a tartóssága — nem csupán gazdasági és politikai érdekek fonalaiból szövik. Az az intézményi rendszer, amelyet a birodalmi központ kiépít," hogy elérje hatalmi befolyási körének határait, az egyik alapja ennek a szövetnek. Jellemző az is, hogy a központ hol, milyen intézményt nem akar működtetni (például nemzeti könyvtár stb.). A helyi érdek idővel természetesen majd kiépíti ezt — utánozva a központi szokásokat, alkalmazva a központi eszközöket a helyi befolyás megszerzésére és megtartására. Ezért is bomlanak fel a birodalmak. Akkor bomlanak fel gyorsan, ha a szövet kultikus fonalainak erősítését elhanyagolják, és a birodalom szövetének nyelvi fonalát — /ingua franca — rosszul választják meg. Úgy például, hogy annak ismeretét abszolutizálják, negligálva azt a lehetőséget is, hogy a birodalmat építő kultúrák ténylegesen egymásra hassanak. Mindig is voltak uralkodó nyelvek, a kérdés az, hogy az mikor, mire volt elég a birodalmi szövet erősítése szempontjából. A központtól távoli területek, népcsoportok helyi vezetőinek érdekeit mindig a nyelvi és a szokásbéli sokféleség képviselte igazán. A nyelv mellett fontos (talán még nála is fontosabb) egy birodalom összetartásában a közös kultusz kiépítése, benne a könyvtárak szerepével. A gazdasági érdekek mentén ez a kultikus közösség soha nem épült fel. A gazdaság működtetésének közös elvei természetesen részévé válhatnak egy közös kultusznak, de soha nem a kultikus alapokhoz tartoznak. Ne feledjük el azt sem, hogy a mostani tanulmányban vizsgált időszakban még érvényben volt a világi és a kultikus hatalom megosztásában az a kompromisszum, amely Nagy Károlynak a pápa általi megkoronázásával jött létre (III. Leó pápa, 800. december 25.). Ennek a hatalmi megosztásnak a leépítése — a francia forradalmat követően — szimbolikusan 1806-tól kezdődik meg (I. Ferenc ekkor deklarálja a Német-római Birodalom megszűntét, amikortól ő már , csak" az Habsburg Birodalom uralkodója). (Ezért korszakunkban a könyvtárak túlnyomó része így vagy úgy, egyházi fenntartású.) Sokak akarták megszüntetni egy intézmény, A központban is kiépít intézményeket az egész birodalom vezető személyiségei iskoláztatására, kulturálódására, életterének kialakítására. A legújabb példaszerű összefoglalás erről: KÖKÉNYESI, szerk., Nemesi oktatás. . ., 2022. A legújabb nagyszabású összefoglalás a magyarországi arisztokrácia történetéről (GYÁNI-SzILÁGYI A. 2024) sajnos összemossa a XVII. századi jelenségeket a XVIII. század első felével, és a főnemesség életteréről, életviteléről, kulturális és tudományos intézmény-, illetve egyházszervező tevékenységéről csak a XVIII. század második felétől mond érvényeset. Az 1670 és 1760 közötti időszak sajnos kimaradt az összefoglalóból. A történeti periodizációról bizony e tekintetben is lehetne egy elemző párbeszéd.
