Seite 18 [18]
OCR
ANTIFILOZÓFUSOK II. „Ha kioltod a fenyt, hogy megörizd mecsesed, ha eltekozlod a rölad alkotott eszmét, hogy takarékoskodj az életeddel, akkor Isten nem fog emlékezni rád, s legfőbb megbocsátásként a feledés homályába merít. [...] Uram, emlékezzél meg rólam, hogy egész életem a rólam alkotott isteni eszme életre keltése legyen. Ha pedig ez az eszme elhomályosul, eltemetkezik testemben, s feloldódik esendő és földi énemben, akkor jaj nekem, én Uram, mert úgy bocsátasz meg nekem, hogy elfelejtesz!" Cervantes búsképű lovagja magában hordozza egy elmúlt világ emlékezetét, annak minden melankóliájával. Ezért is használja a köznyelv a , donguijotizmus? kifejezést azon viselkedési formákra, amelyek nem illenek a korukhoz, amelyek a múlt fikciójához tartoznak. Unamuno ellenben evangéliumi átértelmezéssel él: mindaz, ami letűnt, ami káprázat vagy álomvalóság, egy realitását vesztett világ szürreális fragmentuma, aminek közepette Don Ouijote az egyetlen igazi valóság, ő az egyedüli, aki azt meri állítani magáról, hogy , én tudom, ki vagyok”. Ez a bizonyossága éppúgy hozzátartozik a hős , bolondériájához”, mint az, hogy fittyet hány az általános érzékelésre: az észlelés és a véleményformálás teljesen más, szokatlan útját járja. Ebben a vonatkozásban valami mélységes rokonságot mutat provanszál-itáliai elődjével, Ferenccel, Isten komédiásával. Vegyük csak a regény egyik legismertebb epizódját, amelyben a lovag Mambrin sisakjának véli a falusi borbély réztányérját, és hősi küzdelem árán kívánja megszerezni magának. A racionális történetértelmezés szálán nyilvánvaló, hogy a lovagot ezúttal is elvakították az olvasmányai, nem azt látja, ami előtte van, hanem amit a lovagtörténetekből látni szeretne. Az elbeszélésnek azonban ennél több rétege van, s eldöntetlen hitvitává alakul, amelyet Unamuno így kommentál: „Micsoda? Meg hogy csodálkozásra késztet benneteket az általános küzdelem, mely amiatt robbant ki, hogy tányér-e a szóban forgó dolog, vagy pedig sisak? Ugyan, sokkal zavarosabb és dühödtebb küzdelmek is zajlottak már a világban, melyek nem a Mambrin, hanem más tányérjáért folytak. Mint például az, hogy kenyér-e a kenyér és bor-e a bor és ehhez hasonlók. A hit lovagjai körül emberek nyájai verődnek össze, és a tréfa kedvéért vagy valami más ok miatt azt állítják, hogy a borbélytányér sisak, ahogy amazok is mondják a magukét." 16
