Page 13 [13]
OCR
Előszó szikár objektivitásra. Magukba kívánják szívni az európai hagyományból a még ma is termékenynek tekintett, változatlanul érvényes bölcseleti hozadékot, és tágabb kontextusukban sokat köszönhetnek a kortárs politikafilozófiai gondolkodás úgynevezett , teológiai fordulatának", amivel ellenállnak az egyházi teologizálásnak. Teologizálónak tekintek minden olyan olvasatot, amely vagy egy rendszeres, hézagmentes, sőt totális értelmezésre törekszik, interpretációit egy virtuális rendszerbe helyezi bele, amelynek nincs stílusa, mivel annyira bizonyos a dolgában; vagy amelyik puszta nyelvjáték, amely nem ismeri a költőiséget, amelynek nincs érzéke a bibliai szövegeket átszövő ellentmondások és paradoxonok elfogadásához, amely nem számol azzal, hogy a szent írások nem , gondolatok könyvelhető tárháza", hanem mindenekelőtt egy személy, aki maga az , út, az igazság és az élet? (Jn 14,6). A teológia ezért kulturális és fideista változatában hajlamos arra, hogy klerikális legyen, hogy avítt gondolatokká silányítsa az Írás eleven beszédét, sőt többnyire Isten szükségtelen apológiájává is, ha nem éppen hollywoodi mesévé. Minden szöveg - akár költői vagy filozófiai eszmefuttatás — viszonyul a Bibliához, jól vagy rosszul, igenlően vagy tagadólag, és ezért viszonyítható is hozzá. A mottószerű alfejezetcímmel kiemelt idézetek értelmezéséhez ebben a tágabb értelemben is kapcsolódnak képzőművészeti alkotások, nem illusztrációként, hanem a szó médiumától eltérő, szuverén médiumként. Szó és kép kölcsönhatásba lép egymással azáltal, hogy mindegyik másként beszél el. Amiképpen a bibliai szöveg kulturális alapját képezi a narratíváihoz kapcsolódó képi ábrázolásoknak, azonképpen a művészi imagináció vizuális megjelenítései is rávilágíthatnak valamire, amit a szöveges narratíva nem tud kifejezésre juttatni, vagy éppenséggel elrejtett, sőt ezt az elrejtettet autentikusan ki is egészítheti. A kötet nyelvi megformálásakor a közérthetőségre törekedtem. Az olvasót a jelzett hivatkozásokon túl orientálják a jegyzetek is, amelyek kitérnek a részletesen bemutatott tizenegy gondolkodó írásos hagyatékára, és felvillantják azokat az impulzusokat, amelyek az esszék hagyománykritikai gondolkodását formálták, továbbá a gondolkodástörténeti törésvonalakat is, amelyek mentén egyaránt megkérdőjelezhető az európai kultúra katolikus megkeresztelése és a protestantizmusnak a hellén elem szabadságát ignoráló szűklátókörűsége. Azok az olvasók, 11
