Seite 11 [11]
OCR
ELŐSZÓ Több mint másfél évtizede jelent meg John D. Caputo széles körben népszerűvé vált, nagyszerű indíttatású, ám végül ígéretéhez képest egyoldalü könyve, a What Would Jesus Deconstruct?. Caputo, akárcsak korábban Pier Paolo Pasolini, emlékezetbe kívánta hívni és újraértelmezni azt, amit Jézus az egyháznak ma jelenthet. A nagy ívű programból azonban egy intézmény társadalmi-szociális küldetésének a programja lett, mintha létjogosultságának ez lenne napjainkban az egyetlen igazolása. A , Mit bontana ma le Jézus?” kérdés feltevése óta eltelt időszak politikai krízisei, háborúi, ökológiai válságai és pandémiái — nem utolsósorban a koronavírus-világjárvány — együttesen egy olyan új történelmi pillanatot jeleznek, amelyben másként nyúlunk a szorongás, a magány és az unalom kéznél lévő könyvtárához, s ez az időzítés nem hagyhatja érintetlenül a Könyvek könyve olvasását sem. A jelen kötetbe gyűjtött írások intenciójuk szerint dialogikusak; először is felvázolnak mai kontextusban egy-egy olyan gondolkodót, akinek valamely, a kereszténységre irányuló gondolatmenetét fontosnak tartom, majd mintegy reflexióként egy bibliai szöveghely értelmezését csatolom a portréhoz. A kettő párbeszédben áll egymással, amelynek témái általánosan az életünkhöz tartozó dolgok, mint a másik arca, a csalás, a pénz vagy a barátság. Az utóbbi évek krízisei kiváltotta elidegenedés élményét megragadva jelen esszék szubjektuma olyan olvasóvá kíván válni, akit Szentviktori Hugó úgy jellemzett, hogy önmagát számkivetésbe küldi, éspedig azért, mert egyedül a számkivetés pozíciójából képes minden figyelmével és vágyával az olvasottra, annak valóságos és igaz üzenetére összpontosítani. T. S. Eliot a kultúra fogalmáról írt esszéjében azt állította, hogy vannak a történelemnek olyan pillanatai, amikor egy
