Oldal 150 [150]
OCR
A BIODIVERZITÁS GAZDASÁGTANA. A DASGUPTA-JELENTÉS területhasználat-váltás és az éghajlatváltozás mutatói is kívül esnek már a biztonságos tartományon (22. ábra). A bioszféra épségének pontos jelentéstartalmát megállapítani nem volt egyszerű. Amint a 22. ábrán látható, Rockström és társai (2009) ezt az egymillió fajra eső éves kihalási rátával ragadták meg (E/MSY). Ezzel a mérőszámmal az az egyik gond, hogy leggyakrabban gerinces fajokra állapítják meg, ezek száma azonban kevesebb mint az összes ismert faj 290-a. Másrészt, Mace és társai azzal is érveltek, hogy a kihalási ráták nem tükrözik sem az élet genetikai könyvtárának változásait, sem az ökoszisztémák képességeinek és működésmódjainak sokféleségét, sem pedig a Föld legnagyobb léptékű ökológiai rendszereinek (biómjainak) csökkenését és állapotromlását. A szerzők megállapításai alátámasztják azt, amit a 2. és 3. fejezetben a biodiverzitás mérőszámaival kapcsolatban tárgyaltunk. Láthatjuk, hogy ezek a mérőszámok az antropocén fenyegető tulajdonságait tükrözik. A biodiverzitás számára új indikátor és határérték készül a , biodiverzitás-zavartalansági index" (Biodiversity Intactness Index, BII) alapján, de ennek pontos számértéke még nincs meg (Steffen et al. 2015). A bolygóhatárok ötletének használatát kiterjesztették globálisnál kisebb léptékekre is. Ez annál is fontosabb, mert, mint azt a 2. fejezetben is láttuk, ezeknek a határoknak a regionális léptékű túllépése (pl. az Amazonas esőerdeinek elpusztítása) a földi rendszer egészére visszahathat. Egyes alrendszerekre, mint a biodiverzitás, biogeokémiai körfolyamatok, területhasználat, és édesvíz-használat, már megállapítottak ilyen regionális határértékeket is. A bolygóhatárok fogalma közérthetősége miatt igen vonzó, és fel is szította a közvélemény a földi rendszer működését illető érdeklődését. Lehet hogy nem teljesen problémamentes elmélet, de az biztos, hogy igen hasznos áttekintést nyújt a földi rendszer biogeokémiai alrendszereiről. 148
