Oldal 149 [149]
OCR
FÜGGELÉK 1. Tartsunk biztonságos távolságot a „bolygöhatäroktöl” A Föld mint rendszer folyamatainak tanulmányozása további bizonyítékokat szolgáltatott a bioszféra leépülésére. A kutatás azokat a folyamatokat kívánta azonosítani, amelyek fennmaradása és működése elengedhetetlen annak a stabil rendszerállapotnak a fenntartásához, amelyet az elmúlt mintegy 11 000 évben (a holocénban) tapasztalhattunk. Rockström és társai (2009) kilenc olyan biofizikai folyamatot azonosítottak, amelyek a földi rendszer működése szempontjából kulcsfontosságúak. A szerzők határértékek elfogadását javasolták minden egyes alrendszer állapota számára aszerint, hogy milyen értékek meghaladása kockáztatná a Föld holocénbeli állapotának fennmaradását, és jelentene az antropocén felé való határozott elmozdulást. Ezeket a mérőszámokat, illetve határértékeiket, amelyek ellenőrzésével a folyamatok állapotváltozásának sebességét ellenőrizni lehet, a szerzők , bolygóhatároknak" (Planetary Boundaries) nevezték el. Egy ilyen bolygóhatár nem feltétlenül pontosan azonos a folyamat globális küszöbértékével vagy az alrendszer átbillenési pontjával. Egyébként nem is mind a kilenc alrendszerre találtak ilyen meghatározható küszöbértéket, ott pedig, ahol tudjuk, hogy van ilyen, bizonytalan annak pontos értéke. Ezért a bolygóhatárokat a bizonytalansági értéksáv konzervatív, biztonságos oldalán rögzítették. Annak ellenére, hogy a kilenc rendszerből nincs mindegyikre egyetlen, meghatározható mérőszám, indikátor, a megadott határok túllépése biztosan növeli a nagyléptékű, visszafordíthatatlan környezetváltozások kockázatát. A kilenc folyamatból négyről azt állapították meg a szerzők, hogy kiléptek a bolygó számára biztonságos működési tartományból, ami egyben azt is jelenti, hogy immár növekszik a holocénbeli életfeltételek jelentős megváltozásának kockázata. A bioszféra épsége (integrity, amin itt a biodiverzitást is érthetjük), illetve a nitrogén- és foszforkörforgás került legmesszebbre a biztonságos értékeiktől, de a 147
