OCR
21. Intézményeink és rendszereink átalakítása figyelhet, eltér attól, amit a nemzeti kormány egy meghatalmazottja tud és megfigyelhet. Továbbá a jól működő intézmények sem nem teljesen merevek, sem nem teljesen rugalmasak, ,,policentrikusak” és »rétegesek”, ami azt jelenti, hogy a különböző szervezetek, közösségek és egyének valamennyi szintjének tudását és nézőpontját összegyűjtik és terjesztik. Közhelyes megállapítás, hogy ma egy rendkívüli mértékben összekapcsolódott világban élünk. Ezt az évek során ünnepelték, mivel a munka gyümölcsét az egyik helyről a másikra rövid idő alatt el lehet szállítani. Adott helyen felmerülő ötletek és gyakorlatok az egyének és áruk mozgásával gyorsan eljutnak más helyekre. Azonban a káros hatások is ugyanilyen sebesen jutnak el. Ez fájdalmasan nyilvánvalóvá vált a COVID-19 gyors terjedésével. Ami az intézményeket hatékonnyá teszi, az különösen a globális közjavak kezelésében nyilvánul meg. A kizárólagos gazdasági övezeteken kívül az óceánok közjavak. Egyben minden nemzet szabad hozzáférésű, közös tulajdona." Mivel globális közjavak (az 1970-es években az emberiség közös örökségének nevezték), a halászati jogokért szedett számviteli járulékok és a túrahajózási, valamint áruszállítási célú tengerhasználat után felszámolt díjakat begyűjthetnék és szétoszthatnák a nemzetek között. Az 1970-es években élénk vita folyt a globális járadékok összege körül, amelyeket adóként lehetne begyűjteni a tengeri erőforrások vonatkozásában (pl. a tengerfeneket borító mangán buckák), az elgondolás az volt, hogy az adóbevételeket fejlesztési támogatás céljára használhatnák. A javasolt Globális Oceánügyi Megállapodás, amelyről jelenleg az ENSZ tagállamai tárgyalnak, lehetőséget nyújt az igazgatási hiányosságok orvoslására a jelenlegi szupranacionális megállapodások keretein belül a biodiverzitás-nyomkövetés és -megőrzés kezelésére. Egyes ökoszisztémák a globális közjavak jellemzőivel bírnak, de nem felelnek meg a globális közös fogalmának, mivel országhatárokon belül helyezkednek el. Erre példa a trópusi esőerdő. A több országra kiterjedő folyómedrek kezelése egy regionális példa. Jogos feltenni a kérdést, hogy a gazdaságaink, megélhetésünk és jóllétünk sorsa a nemzeti szuverenitáson alapulhat-e. Méltányosabb megközelítés lenne fizetni azoknak az országoknak az ökoszisztémák védelméért, amelyek szolgáltatásaira mindannyian támaszkodunk. 109 A 200 mérföldig terjedő kizárólagos gazdasági övezetek létrehozásával az ENSZ tengerjogi egyezménye ki akarta küszöbölni a nemzetek ama késztetését, hogy kimerítsék a tengeri erőforrásokat, de a technológiai és földrajzi előnyök fenntartják a káros hatású ösztönzőket. 137