OCR
I. RÉSZ. A JELENLEGI HELYZET ÉS ANNAK OKAI áldoznának fel semmi lényegeset a fogyasztási szokásaik megváltoztatásával, hogy kevesebb kárt okozzanak. Közösségi befektetőnk arra is rájön, hogy a közgazdaságtan, amenynyiben helyesen alkalmazzák, tükrözi az erkölcsi normákat, és az aggodalmainak kifejezésére alkalmas nyelvezettel látja el — ellentétesen azzal, amit éveken át hallott. Amint megérti mindezt, sérelmezni fogja kormánynál, hogy az a gazdasági siker félrevezető mutatójára támaszkodik, következésképp rosszul kezeli a gazdaság eszközeit. Arra fogja kérni a gazdasági és pénzügyminisztériumot, magyarázzák meg, például, hogy közgazdászaik miért nem foglalják bele a természeti tőke számviteli értékét az általuk értékelt befektetési projektekbe vagy az általuk támogatott politikákba. Arra fogja kérni a kormányt, magyarázza el, hogy miért nem tesz többet a globális pénzügyi rendszer megjavításáért, amely az előző évben a világ 50 legnagyobb bankjának engedélyezte, hogy több mint 2,6 trillió dollárnyi hitelt és egyéb forráskihelyezést nyújtson olyan szektorok számára, amelyek káros hatást gyakorolnak a biodiverzitásra (erdőgazdálkodás és mezőgazdaság). Ezután észrevételeivel a közösségéhez fordul. Azt reméli, hogy ha a polgárok összefognak, akkor nemcsak a kormány, de az egész világ is oda fog figyelni. Meggyőződése lesz, hogy az örök éberség lehet az az ár, amelyet a szabadságért fizetnünk kell, azonban ez a szabadság értelmetlennek bizonyul majd, ha nem vagyunk képesek meggátolni a Természet teljes kimerülését. 100 Lásd Portfolio Earth (2020). 122