Oldal 123 [123]
OCR
17. Inkluzív vagyon és társadalmi jóllét gazdasági fejlődés mérésére történő használata mellett, közben viszont projektértékelési kritériumként előtérbe helyezni az NPV-t, rossz közgazdaságtani szemlélet. Nincs magyarázatunk arra, hogy vajon hogyan maradhatott fenn a kettő egyidejűleg. Ezzel megtettünk egy teljes kört, visszatértünk oda, ahonnan indultunk, mivel most már a közösségi befektetőnk felismeri, hogy a portfóliók értékének maximalizálása végső soron a vagyon maximalizálásának felel meg, de polgárként a vagyont inkluzív vagyonként értelmezi. Ebben a gondolatmenetben a bérek és fizetések elszámolása a humán tőke társadalmi megtérülése; az, hogy a mangroveerdők továbbra is védelmet adnak a viharokkal szemben, annak a megtérülése, hogy a garnélarák-tenyésztőket féken tartják; a fák ültetése és gondozása segít a biodiverzitás erősítésében, s egyszersmind csökkenti a légkör szén-dioxid-tartalmát; a szárazföldi és vízi védett övezetek létrehozása megakadályozza a biodiverzitás csökkenését; és így tovább. A közösségi befektető most már tudja, hogy éveken át félrevezették azzal, hogy a GDP-növekedés megfelel a gazdasági fejlődésnek, hogy a biodiverzitás csökkenése felett érzett aggodalma szembemegy azzal, amit megalapozott gazdasági okfejtésnek hívnak. Rájön, hogy az inkluzív vagyon változása az egyik időszakról a következőre megfelel az inkluzív befektetésnek, ami a tőkejavak mindhárom osztálya adott időszakban bekövetkező minőségi vagy mennyiségi nettó változásainak számviteli értéke. Most már tollat ragad, hogy bizonyítsa, az inkluzív vagyon egyik időszakról a másikra akkor növekszik (és csak akkor), ha a fogyasztás abban a periódusban kisebb, mint a nettó hazai termék (NDP), vagyis az öszszes tőkejószág számviteli értékvesztésével csökkentett GDP. Felismeri, hogy a GDP egy időszakon belül emelkedhet, még az inkluzív vagyon növekedésével együtt is. Azonban arra is rájön, hogy mivel jelenleg óriási a globális hatásegyenlőtlenség, nagyon valószínűtlen, hogy a GDP növekedése, amit a természetivagyon-eszközök értékvesztését okozó tevékenységek generálnak, a végtelenségig folytatódjon a jövőben, még akkor sem, ha a globális inkluzív vagyon növekszik. Felismeri, hogy csak a természeti tőkét magukba foglaló formális gazdasági modellek adhatnak választ, adatokból történő becslés esetén. Erezheti azt is, hogy az egyenlőség okán az alacsony jövedelmű országok és régiók anyagi életszínvonalának emelése elsőbbséget kell élvezzen. Es mivel meggyőződése, hogy az egyéni preferenciák társadalmilag beágyazottak, bizakodó, hogy a gazdag országok lakosai ne 121
