Oldal 93 [93]
OCR
13. Ökoszisztéma-szolgáltatásokért történő kifizetések tatásokért történő kifizetések"-nek nevezik, az alapötlet egyszerű. Az Amazonas esőerdőt a Föld tüdejének tekintjük. Ha a brazil kormány meg van meggyőződve, hogy az Amazon kiirtása szükséges a gazdaság fejlődéséhez az országban, akkor nem kellene, hogy a világ többi országa egyéves díjat fizessen Brazíliának, hogy az megvédje az erdőt? Ha egy földtulajdonos területén fekvő láp a víndormadarak búvóhelye, akkor a madárvédőknek nem kellene fizetniük a tulajdonosnak azért, hogy ne csapolja le a területet egyéb célokra? Ezekben az esetekben olyan ökoszisztémákról van szó, amelyek közjavakat állítanak elő, de magánjoghatóság alatt vannak. A PES megegyezés tárgya, tehát nem úgy, mint amikor a vásárló elfogadja a szupermarketben kapható termékek árát. A PES azon az elven alapul, hogy az ökoszisztéma-szolgáltatások haszonélvezői fizessenek azok megóvásáért és helyreállításáért. A rendszert nagyban befolyásolja az a tény, hogy a földtulajdonosok területeiket oly módokon kezelik, amelyek nem szükségszerűen (vagy talán szokás szerint nem) kompatibilisek az ökoszisztéma-szolgáltatások biztosításával. A modern mezőgazdasági gyakorlatok ennek figyelemre méltó példái (2. fejezet). A PES rendszerek tervezői ezért azzal birkóznak, hogy megtalálják a módját, hogyan kellene kompenzálni a földtulajdonosokat és a területkezelőket ezekért a szolgáltatásokért. Mivel a trópusok biodiverzitásban gazdagok, és a világ legszegényebb országai közül sok a trópusokon helyezkedik el, természetes gondolat volt, hogy PES programokat hozzanak létre az alacsony jövedelmű közösségekben. Egy olyan PES rendszer, amelyben az állam pozitív szerepet játszik, vonzó a vadvilág fenntartásához és az élőhelyek megőrzéséhez. A gyepekhez, trópusi erdőkhöz, parti lápokhoz, mangroveerdőségekhez és korallzátonyokhoz kapcsolódó tulajdonjogok gyakran zavarosak az alacsony jövedelmű országokban. Az állam igényt tarthat ezekre a javakra (a ,köztulajdon" erre a közkeletű eufemizmus), de ha ezeket a területeket nehéz megfigyelni, akkor a helybéliek, akik továbbra is ott élnek, várhatóan az adott terület termékeikből igyekeznek majd megélni. A helybéliek ezért kulcsszereplők. Az ő bevonásuk nélkül az ökoszisztémákat nem lehet megvédeni. Időközben turisták tömegei is rendszeresen látogatják ezeket a helyeket. Az állam számára kézenfekvő lépés, hogy megadóztassák a turistákat, és az abból származó bevételből fizessék ki a helyi lakosokat, hogy védjék a tájat a vadorzástól és a , potyautas? attitűdtől. A helyiek így ösztönözve lennének, hogy szabályokat és rendeleteket alkossanak a terület védelmére. Ennek alternatívája lenne, ha a turistáktól való díjszedés jogát átadnák maguknak a helybélieknek. 91
