Oldal 91 [91]
OCR
12. Technológia és intézmények teszi kockára. A globális éghajlatváltozás növekvő mértékben válik a biodiverzitás hanyatlásának fő okozójává (Lovejoy és Hannah, 2019). Ez veszélyezteti az ökoszisztémák funkcionális integritását. A légkör szén-dioxid-koncentrációjának növekedése várhatóan olyan láncreakciót indít el, amely radikálisan megváltoztatja a bioszféra működését. A fenntartó és szabályozó szolgáltatások átlépik azokat a határokat, amelyek között a gazdasági és élettani rendszereink kialakultak." A technológiai haladást a gazdasági növekedés mai elgondolásai a gazdasági növekedés motorjának tekintik. Azonban ez a haladás befektetést igényel a kutatás-fejlesztésbe. Ezek az elgondolások magukban hordozzák azt a hiedelmet, hogy még akkor is, ha a GDP-növekedés a gazdaságokat magasabb és magasabb életszínvonalra hajtja, a technológiai előrehaladás csökkenő mennyiségben igényli majd a lermészet javait és szolgáltatásait. A mögöttes feltételezés az, hogy az emberiség hosszú távon képes lesz kitörni a bioszférából. Azt képzeljük, hogy a Természettől különállóak vagyunk. A Jelentés a biodiverzitás gazdaságtanát abból az értelmezésből építi fel, hogy az emberiség a lermészetbe beágyazott. Be lehet mutatni, hogy ez a nézőpont maga után vonja, hogy az emberi gazdaság korlátos. A Jelentés (4. és 4. fejezetek) az ökológiai elvekhez fordul ahhoz az érveléshez, hogy a hatékonyság, amellyel a bioszféra javait és szolgáltatásait végtermékekké és szolgáltatásokká alakítjuk, bármennyire is találékonyak vagyunk, végesnek kell bizonyuljon. Ezt tudomásul kell vennünk, ha vissza kívánjuk fordítani a hatásegyenlőtlenséget. Most sürgősen olyan modellekre van szükségünk, amelyek a Jelentésben (£. fejezet) ismertetett globális gazdasági modellben leírt ökológiai elveket követik, beleértve a természetitőke-adatokat. Az ilyen modellek empirikus becslései szükségesek annak a kérdésnek a vizsgálatához, hogy a most szükséges fogyasztási és befektetési irányváltás kompatibilis-e a közeljövő globális GDP-növekedésével, és ha igen, mennyi ideig. Az 5. fejezetben bemutatott bizonyítékok sejtetik, hogy igen kicsi a valószínűsége a jövőben végtelenségig tartó olyan globális GPD-növekedés lehetőségének, amit a természeti javak romlását okozó tevékenységek generálnak. Amit az is bizonyít, hogy a tudósok által azonosított (Rockström et al. 2009) kilenc planetáris korlát közül kettő biztonsági zónáját már elhagytuk, és vészesen közel vagyunk ahhoz, hogy két további korlát biztonsági zónájából is kilépjünk (1. melléklet). A bioszféra ” Az utóbbira — az éghajlatváltozás sportolási képességeinkre gyakorolt hatására — példaként lásd Smith et al. (2016). 89
