Oldal 22 [22]
OCR
A BIODIVERZITÁS GAZDASÁGTANA. A DASGUPTA-JELENTÉS Mivel ez a vonzalom csak akkor bontakozhat ki, ha mindannyian megtanuljuk értékelni a Természet működését, a könyvet azzal a felvetéssel zárom, hogy oktatási rendszereink a lehető legkorábban ismertessék meg gyermekeinkkel a természeti tanulmányokat, és térjenek rá vissza a közép- és felsőfokú oktatásban töltött évek alatt is. Félreérthetetlen a következtetés, amit ebből le kell vonnunk: ha törődünk a közös jövőnkkel és utódaink közös jövőjével, akkor valamennyire mindannyiunknak természettudósokká kell válnunk. A tanulmányaim azon a területen, amellyel a Jelentés kiemelten foglalkozik, az 1970-es évek végén kezdődtek a Karl-Göran Milerrel folytatott beszélgetésekkel. Ő bátorított arra, hogy dolgozzam ki a világ legelmaradottabb országaiban tapasztalható vidéki szegénység és a helyi környezet erőforrásainak állapota közötti összefüggésekre vonatkozó elgondolásaimat, azt a témakört, amely akkoriban — egészen az 1990-es évek közepéig — feltűnően hiányzott a fősodorbeli fejlesztési közgazdaságtanból. További ösztönzést kaptam Lal Jayawardenától, a helsinki Fejlesztési Közgazdaságtudományi Világkutató Intézet (World Institute of Development Economics Research, WIDER) igazgatöjätöl, aki 1988-ban meghivott minket Mälerrel, hogy hozzunk létre intézetében egy, a környezettel és a felmerülő fejlesztési problémákkal foglalkozó programot. Azonban arra, hogy ezt a programot ökológusokkal közösen végigvigyük, 1991-ig kellett várnunk, amikor is Máler, a stockholmi Beijer Ökológiai Közgazdaságtudományi Intézet újonnan kijelölt igazgatójaként, felkért, hogy legyek az intézet tudományos tanácsadó testületének elnöke. Az intézet mandátuma lehetővé tette azt, ami akkoriban szokatlan volt, hogy ökológusok és közgazdászok rendszeres ökológiai gazdaságtan workshopokat tartsanak. Ebben Málert és engem nagymértékben segített Kenneth Arrow, Bert Bolin, Paul Ehrlich és Simon Levin szellemi tekintélye. Az intézet tevékenysége ugyanazon a magas színvonalon folytatódott tovább Máler nyugdíjba menetelét követően, Carl Folke igazgatósága alatt. Habár ezek az események a kontinentális Európára korlátozódtak, számunkra magától értetődő volt, hogy megpróbáljuk létrehozni az ökológiai közgazdászok regionális hálózatát a fejlődő országokban. Ezt a chicagói MacArthur Alapítvány támogatása tette lehetővé. Segítségé6 A program beszámolói az alább kiadványban jelentek meg: P. Dasgupta — K.-G. Mäler (szerk.): The Environment and Emerging Development Issues, I-I1. kötet (Oxford: Clarendon Press, 1997), &s P. Dasgupta - K.-G. Mäler — A. Vercelli (szerk.): The Economics of Transnational Commons (Oxford: Clarendon Press, 1997). 20
