Oldal 191 [191]
OCR
ÖSSZEGZÉS részévé váljon. Több mint tíz év Mária Rádióban eltöltött szolgálat után azt gondolom: a transzcendenciával való találkozás lehetőségének megteremtése nem kizárólag az Egyház feladata. Ahogy egyre inkább elmélyültem a költő munkásságában, és keresgéltem azokat az előadásokat, amelyek kifejezik az általa elképzelt liturgikus és költői színház elemeit, szembesültem azzal, hogy Pilinszky mint katolikus költő (és drámaíró) nem az amúgy is vallásos emberek kulturális, esztétikai igényeit kívánta kielégíteni, hanem lelkiismeretük megmozdítására törekedett. Mindezek ellenére és Visky András megfogalmazásával élve , életműve szöveg maradt, amit áhítat övez, és nem nyugtalanság". Radnóti Sándor szerint a misztikus , nem fogadhatja el a műalkotás önértékét és totalitás voltát: számára az istenség az egyedüli totalitás, és a vele való közvetlen egyesülés életének egyetlen lehetséges önértéke.""? Vidnyánszky és Visky személyes megtapasztalásukat azért viszik színpadra, hogy a Pilinszky által jelenlétnek hívott metafizikai valóság mások számára is életbevágó eseménnyé válhasson. Mindketten egzisztenciálfilozófiai és antropológiai oldalról közelítenek a színházhoz, világlátásuk is azonos gyökerekről fakad. Hisznek a színház sorsfordító erejében, abban, hogy a színház a metafizikai dimenzió megtapasztalásának tere lehet. Ha a néző nyitott az új jelentések befogadására, és az előadás cselekvő résztvevőjévé válik, valóságos transzformáción mehet keresztül.""" Visky sajátos színházelméleti rendszert teremt, amelynek alapját a barakk- és autista dramaturgia, valamint a transzformáció köre képezi. Meglátása szerint az olvasott vagy színpadra állított szöveg az ismétlés és emlékezés segítségével, valamint a cselekvő részvételen keresztül teljesedhet be a befogadóban. Annak ellenére, hogy református lelkészcsaládból származik, liturgikus elemeket alkalmazó színházi világa a katolikus szentmise és a színielőadás struktúrájának párhuzamba állításán keresztül is dialogizál Pilinszky elgondolásával. A gyermekkori éveit fogságban töltő szerző — saját elmondása szerint — a szintén lágerben élő ferences szerzeteseknek köszönhetően vett részt szentmisén, és ismerte meg a szentmisében végbemenő átváltoztatás jelentőségét. Viskynél a poétikus nyelv színpadi megvalósulását legtöbbször szabadversformában írt szövegek adják, amelyek fontos helyet foglalnak el a színielőadásokban, és a monodrámák esetében Novarina szószínházával állíthatók párhuzamba. Drámaszövegei és azok színpadra állított változatai szikár, egyszerűségre törekvő 558 Visky: A kudarc, 38. 559 Radnóti Sándor: A szenvedő misztikus, (Misztika és líra összefüggése), Budapest, Akadémiai, 1981, 25. 560 Visky: A kudarc, 36. + 189 +
