Seite 166 [166]
OCR
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN nyughatatlanságát, állandó lélek- és istenkeresését. A művészt kísérő barát, Cecco a megírt Visky-dráma szerint beszédhibás, a Kolozsváron rendezett előadásban az ezt a szerepet alakító színész diszlexiás. A Visszaszületés Névtelenje kényszeresen ír, átélt traunmáit a megállíthatatlan íráson keresztül próbálja feldolgozni, mintha a leírt történetek újraélésével próbálna szabadulni fogságából, annak ellenére, hogy pont e kényszeresség szigeteli el őt környezetétől. A Tanítványok apostolai szintén rögeszmésen igyekeznek visszatérni a Mesterrel átélt szituációkba, hogy feldolgozzák Krisztus keresztre feszítését. Az autista dramaturgia a barakkdramaturgia továbbgondolása: szakít a pszichologikus színházi nyelvhasználattal, és olyan (formaelvű) színpadi nyelvezet megvalósítására törekszik, amely nem a forma megtalálására, hanem annak betöltésére összpontosít. Véleményem szerint e dramaturgiákból következő test-, tér-, idő- és nyelvhasználat hozzásegítheti a jelenlevőket ahhoz, hogy a Soren Kirkegaard által meghatározott stádiumelmélet"" egyik szintjéről a másikba, végül a vallási stádiumba léphessenek. A dán filozófus meglátásai, az esztétikai, etikai és a végtelen rezignáció állapotának jellemzői a színházi előadások során végbemenő folyamatra is alkalmazhatóak."" Visky saját bevallása szerint olyan dramaturgián dolgozik, amely megosztja a nézőket, , sőt a személyt magát is szembefordítja önmagával." A szökés — bâr nem az elsőként megírt Visky-dráma - a kolozsväri irö drämai költeményeinek tartalmi és dramaturgiai kiindulópontjának tekinthető, mert a fogság alapszituációját, ,eszményi" börtönhelyzetét fejtegeti. Kovács Flóra meglátása szerint a műben a börtön platóni ideaként jelenik meg: ,,...olyan idea vagy konceptus, amely tartalmazza saját emlékezetét, valamennyi múltbeli, történelmi alakzatát." A szökésben szereplő Angyal (B. Fülöp Erzsébet), Bátyus (Bogdán Zsolt) és Vitéz (László Csaba) egy várbörtön szűk cellájában várják napokon belül esedékes kivégzésüket, miközben — számos kétség között — menekülésre készülnek. Angyal fél attól, hogy ha szökésük sikerül, nem várja őket a börtön falain kívül már senki: , Kimászunk innen valahogy, mire ezek a bugrisok észbe kapnak, már hét határon túl vagyunk, mint a mesében. És kiderül, hogy már 47. ® Kirkegaard: Vagy-vagy. Az ötletet egy Visky Andrással való, 2022. feburár 7-i levélváltás adta, amelyben Visky a következőt írja: , Az esztétikai — etikai — vallási stádiumokat feleltetném meg a színházi fenomenonnal. Az esztétikai mint elrejtőzés, az etikai mint önfelismerés (Kierkegaardnál bűnbánat) és a vallási 47 o (végtelen rezignáció", befelé fordított vágy). Ez utóbb volna Pilinszky színháza: a színház viszszavezetése a maga vallási gyökereihez, azaz a színház egyszerre lesz esztétikai, etikai és vallási esemény a nézőben." 480 Visky: Ki innen, 330. Tompa: Angyali részegség. * 164 +
