Oldal 165 [165]
OCR
VIDNYÄNSZKY ATTILA Es VISKY ANDRÁS SZÍNHÁZI VILÁGÁNAK JELLEMZŐI végtelennek tűnő idő barakkjában. Jacgues Derrida A halál adománya című írásában írja, hogy az ember fél attól, hogy a trauma megismétlődve súlyosabbá válhat, tart attól, ami egyszer már rettegést keltett benne, és , mint előre nem látható, mint megjósolhatatlan kelt félelmet, amely úgy közeledik, hogy megközelíthetetlen marad.""? Menyhért Anna írja a traumáról, hogy ez az életesemény az elszenvedőjét kiemeli az időből és a nyelvből, hiszen fő jellemzője, hogy nem elmondható. Úgy látja, hogy a trauma a retorika által meghatározott tapasztalat, és kifejti, hogy a trauma akkor válik elmondhatóvá, ha kialakul az ehhez szükséges irodalmi nyelv. Ez a nyelv Menyhért szerint , színre viszi a törést, azt, hogy a trauma előtti nyelv alkalmatlan a trauma elmondására, s ugyanakkor azt is megmutatja, hogy a szakadásnak az új nyelvben látszania kell, mert múlt és jelen csak így kerülhet benne újra kapcsolatba."" Visky drámáinak nyelvezete viszszatérő mondatokra és gondolatritmusokra, kényszeres ismétlésekre, másrészt töredezett beszédfoszlányokra épül, kifejezve ezzel a sérülést elszenvedett emberi szubjektum fragmentáltságát. A dadogás formabontó, majd formaépítő erejét átgondoló Visky-tanulmány a Végre beszél"" címet kapta, vagyis azt a címet, amelyet Pilinszky adott volna születendő kötetének. Pilinszky címadásában Visky szerint a becketti világlátás is megjelenik, amely szerint a nyugati kultúra öszszeomlása miatt Isten okolható, , aki megszólíthatatlanná vált, következésképpen nemcsak a szent és a profán között majd" két évezredik érzékelhető határ tűnt el, hanem a megszólalás is lehetetlenné vált."" A töredezett nyelvhasználat és a folyamatosan jelenlevő beszédkényszer Visky alkotásainak visszatérő motívuma, és az általa meghatározott autista dramaturgia egyik meghatározó eleme. Mivel a dadogás megtöri a nyelv struktúráját és szétzilál minden letisztult fogalmazásmódot, arra kényszeríti az értelmezőt, hogy újraépítse a nyelvet, és minden dolgot ismét megnevezzen. Az autista dramaturgia jellemzője a terminus megalkotója szerint a sztereotip viselkedés, ,a kultúra sokféle kudarcaiba való bezártság, a gondolkodás és viselkedés szervetlen, egymásból nem következő egybekapcsolödäsai, a nyelv mint szövegfragmentumok alkotta textüra vagy mozaikkep, csillapithatatlan beszedtorlödäs.”””” A Caravaggio terminal cselekményében a főhős beszédkényszerben szenved, apja halálát az állandó beszédkényszer segítségével, terjengős és véget nem érő emléktöredékek felelevenítésével dolgozza fel. A festő a feldolgozhatatlan és körkörösen visszatérő halálélmény rabságában él, ez adja viselkedésének végletekbe hajló kettőségét és 173 Derrida: A halál adománya, 144. 74 Menyhért: Elmondani az elmondhatatlant, 6. Visky: Mire való a színház?, 45—51. 476 Uo., 49. 47 Uo., 80. 475 * 163 +
