Oldal 164 [164]
OCR
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN alappillérét e meddőségből gyökerező fogsághelyzet és a szabadság elvesztésének identitäskonfliktusäböl megteremtett szinhäzitextus, a barakkdramaturgia adja. Visky a Mire való a színház? című kötetében foglalja össze"" azt, hogy mit gondola fogsaghelyzetekrdl: ,,...az a létallapot, amelyben a testiink nem ott van, ahol mi magunk vagyunk; folyamatos, de legalábbis tartós kizökkentségben élünk önmagunkhoz mérten, identitásunk centruma pedig, a szabadság, szélsőségesen fikcionalizálódik, és a szűk térbe szorított test apró rítusaira redukálódik.""! Az egyetemessé vált szabadságvesztés kifejezője a Visszaszületés című előadásban a történet- és múltnélküliségre utaló arctalanság, az azonosíthatatlan fénykép szinte üzenetszerű megjelenése a porfelhőben. Erre az általános fogságállapotra utalnak Tompa rendezésében a szereplők fejére húzott műanyag dobozok (12. kép), amelyek korlátozzák az egyén szabadságát és kiteljesedését, valamint a holokauszt máig tartó érvényességét erősítik. A Névtelen nemcsak az életét és elvetett gyermekét siratja, hanem a kívülről jövő beavatkozás hiánya is nyomasztja, ezért sürgeti Isten érkezését. A Tanítványok apostolai önmagukat zárják el a külvilágtól, amikor félve menekülnek üldözőik elől, és a Krisztus halálát követő céltalanságba burkolóznak. A Pornó fedőnevű személy eleve fogságba, diktatúrába született, emellett saját teste rabságában él: politikai okok miatt elveszíti férjét, férje halála után pedig nem képes az élet továbbadására. Szintén börtönbe (nevelőintézetbe) született a Megöltem az anyámat anyahiányos állapottól szabadulni nem tudó Bernadett. Az alkoholista Éva egy halott gyermek rabja, Caravaggio pedig apja halálát képtelen feldolgozni, a halott testek látványa szinte vonzza. Visky elképzelése szerint a barakkdramaturgia színházterének is le kell képeznie a közös bezárkózás élményét: a rendezők (szerzői instrukció alapján) lezárják és körülhatárolják az előadás terét, ahonnan a néző nem vagy csak nehezen tud kiutat találni. A színpadon bemutatott élethelyzetek, a szűk és a fogvatartottság érzését erősítő színpadterek, az emberi test sebezhetőségének felnagyítása felszámolja a dramatikus szöveg és a test színháza között húzódó határvonalat, az előadások során a szubjektum testi tapasztalata válik maradandóvá. Darida Veronika meglátása szerint a barakkdramaturgia elsősorban az univerzális testemlékezetre hagyatkozik, amely az át nem éltet is képes átélni, míg a nyelvet fragmentumként használja, valamint néző és színész együtt, önmagukban és egymásban együtt keresik az , igaz történet nyomait"."? Visky műveiben olyan traumatizált személyiségek jelennek meg, akik kívülről érkező segítség nélkül benne maradnának a trauma drasztikus jelenében, a #70 Visky: Mire valé a szinh4z?, 63-80. 1 Uo., 66. #72 Darida: A kereses szinhdza. * 162 +
