Oldal 121 [121]
OCR
A - A, A LITURGIKUS SZÍNHÁZ TESTBE ÍRÓDÓ NYOMAI színpadtérben végig a színésznő teste áll a középpontban. A test történetei darabfüzérben Teréz a halálhoz közel álló emberi testeket ápolja, Artemisia festőnőt megerőszakolják, tapasztalataikat egy fürdőszoba díszletből álló színpadon osztják meg a nézőkkel. A Caravaggio terminal színpadtere jobban hasonlít egy halott testeket tároló hullaházhoz, mint egy festő műtermére. A Visky által szabadversben írt alkotások valóságos testtapasztalatokat állítanak színpadtérbe, ahogy ezt a szerző maga is megfogalmazza: , A nyelv határa nem a nemnyelv, az üresség, a hiány, még kevésbé az értelmetlen beszéd, hanem a költészet: a beszéd költészete és a test költészete."?5? A (színházi) nyelv és az emberi test kiüresedésének, határainak felmutatása esélyt enged a néző új tapasztalatainak, testi élményeinek átéléséhez. A színpadon megjelenő test esendősége, teljességének hiánya a mindenkor megcsonkított testre emlékezteti a befogadót, és arra késztetheti, hogy szembenézzen saját fizikai korlátaival, valamint határozza meg a másik ember akár élő, akár élettelen testéhez való viszonyát. Visky drámáinak egy része önálló, összefonódó ciklusként értelmezhető nemcsak költészet és ritualitás összefonódásának, hanem a test sebezhetőségének szempontjából is. Júlia című monodrámája a fogságba esett női test elbeszélhetőségének legmélyebb kérdéseit veti fel: a test határtapasztalatait. A szülést, a hét gyermek beleszülését a (diktatórikus) létezésbe, a szerelmet, az én és a másik, nő és férfi, ember és Isten összefonódását, a test elzártságát, valamint a halál közelségét, a létezésből való átlépést magába a létbe. A kitelepítés évei, az anyával való összezártság, az anya (és feleség) szenvedéseinek közeli megtapasztalása, az anya klinikai halála — Júlia a Duna-delta lágerében szívrohamot kap — késztetik a szerzőt arra, hogy dc-ámáinak középpontjában a női sorstragédiák és a kissé fanatikus (a társadalmi megítélés oldaláról flúgos) női szubjektumok álljanak." Kovács a Júlia kapcsán felhívja a figyelmet arra, hogy a fogság mentális nyomása a drc-ámaszöveg nyelvezetében is megjelenik: „az angina pectorisbetegség tünetei között fellépő szorító érzés, a szorongásos lét orvosi elnevezésének összefüggése, továbbá a rab lét fizikális szűkösséget megvalósítása összezár a szövegben."?5 353 Visky: Mire való a színház?, 77. Pilinszky is utal arra, hogy az emberi testnek meghatározó szerepe van az új fogalmak vagy a műalkotások létrehozásában: , Van, aki inkább a szívével, van, aki inkább az értelmével ír, én valamiképpen a testemmel. A testemben érzem leginkább egy-egy viszony feszültségét, az ebből kibomló, hirtelen megtorpanó, reflexszerűen átváltó mozgást." Pilinszky: Publicisztikai írások, 40. 354 Maczák Ibolya utal arra, hogy Pilinszky az európai színházi gyakorlat szerint nagy női szerepeket írt. Maczák: Papírdarabok, 39. 355 Kovács: A közösség a kortárs erdélyi drámában, 191. s 119 "
