OCR
RITUALITÄS VIDNYÄNSZKY ES VISKY SZINHÄZI VILÄGÄBAN A Vidnyánszky és Visky által képviselt rituális színház liturgikus vonala a II. Vatikáni Zsinat értelmében hordozza magában a performativitás lehetőségét. Eszerint a szertartás folyamán , érzékelhető jelek jelzik és a maguk sajátos módján meg is valósítják az ember megszentelését [...] a fő és a tagok együtt, tejes értékű, nyilvános istentiszeletet mutatnak be."? A megszentelődés az isteni jelenlét megtapasztalásának eseményjellegéből fakad, amely egy addigi életet meghaladó cselekvésre késztetheti a befogadót. Visky értelmezésében az utolsó vacsorán Krisztus és a tanítványok soha meg nem történt rítusban jelentést tulajdonítottak szavaknak és mozdulatoknak. Ezt az eseményt Krisztus halála és feltámadása hitelesítette és töltötte meg valósággal: ,a szertartásba vetett anyagon túli létrejötte nem marad meg saját anyagában, vagy az átváltozást celebráló személy privilégiumaként. A mérhetetlenül nagyobb áttöri a tér hierarchikus viszonyait, és az átváltozás ráhárul minden egyes jelenlevőre."?? A szentmisében a kenyér és a bor valóban Krisztus testévé és vérévé válik, a jelenlevők pedig részesülhetnek belőle. A szentmisében zajló performatív aktus ereje az alapító esemény megismétlésében és az átváltoztatásban rejlik: , Vegyétek, egyétek, ez az én testem... Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem. .."??? A színházi előadás hatékonyságra való törekvése, rituális funkciója akkor valósulhat meg, ha a jelenlevőknek lehetősége adódik megtapasztalni a transzcendenssel való találkozás lehetőségét. A színpadon végrehajtott rítusoknak köszönhetően a néző viszonyíthatja magát az adott rítus által képviselt alapító eseményhez, illetve a szertartás során megnyitott szakrális dimenzió jelöltjéhez. Vidnyánszky és Visky liturgikus színházának célja ember és Isten, valamint az ember és ember között létrejövő korrelációra való rákérdezés, az emberi identitás egy másik, sok esetben őt meghaladó szubjektummal való szembesítése. A két alkotó színházi világa nemcsak a szó szoros értelmében vett egyetemes emberi sorsok megváltottságát ábrázolja, hanem utat nyit a jelenlevők Istenkapcsolatának megéléséhez is, tudva azt, hogy a katarzis élménye csak az élet ritka, kitüntetett pillanataiban valósulhat meg, és nem minden előadás kínál misztikus élményt. Darida Visky meglátása kapcsán — amely szerint napjaink színházában igény mutatkozik az új intimitásra, a másik közelségére és a másikon keresztül történő önfelismerésre — kiemeli, hogy ez az esemény akár az ágostoni fordulathoz is hasonló, misztikus élményt nyújthat.?! Vagyis a transzcendenssel való 321 Diós — Vicziän (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon, 896. Visky: A különbözőség vidékén, 7. 323 Mt 20, 26-27. 324 Darida Veronika: A keresés színháza, Színház, 2021. március. http://szinhaz.net/2021/06/16/ darida-veronika-a-kereses-szinhaza/ (Letöltés: 2021. november 11.) 322 * 103 "