Oldal 102 [102]
OCR
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN VLADIMIR JÁNOS: Két eset lehetséges: a kiszámoláskor vagy neked kell mondani a tizet, vagy nekem. / ESTRAGON TAMÁS: Eddig stimmt. / VLADIMIR JÁNOS: Ha neked kellene mondani, akkor én eléd vágok, kilépek a sorból, és elkiáltom, hogy tíz. Koncentráció kérdése az egész. Ez egy klasszikus koncentrációs gyakorlat. Volt rá példa." A Visszaszületés színpadát bőrhártyán futó kézírás borítja, mely utal az írásra mint túlélési formára, valamint az Írássá alakított életre. A férfi saját életének eseményeit írói alkotásán, írásművén keresztül elemzi, így részese lesz annak az önátadásnak, amelyről az Írás beszél. A másokért vállalt áldozat inspirációs hátterében a Visky-drámákban Maximiliam Kolbe atya?" élettörténete áll. A lágerlét tanítómesterének példája abban mutatkozik meg, hogy minden külső korlát ellenére az ember belső szabadságán, saját döntésén múlik, mi mellett vagy mi ellen hoz döntéseket. A Visszaszületésben a lágerek kétségbeejtő helyzetében élő Mester Isten oldalán foglal állást, amikor megmenti az éhhaláltól a fiút, és biztatja őt egy Istenbe vetett élet folytatására. Az étel megosztása központi szerephez jut, hiszen a Névtelen annak köszönheti életben maradását, a lágerlét túlélését, hogy a Tanító megosztotta vele fejadagját. Csökkentette saját életbenmaradási esélyeit, hogy rajta keresztül egy másik élet újjászülethessen. Ezt az önfeláldozást eleveníti fel Máté és Simon búcsújelenete a Tanítványok című drámában, amely a Hommage a Kertész Imre alcímet viseli: MÁTÉ: A tanító úr? Hol lehet a tanító úr? SIMON: Már nincsen közöttünk. Már nagyon régen nincsen velünk. MÁTÉ: Szegény. SIMON: Szegény. MÁTÉ: Azt mondta, ne sajnáljuk. SIMON: És mi mégis sajnáljuk. Pedig azt mondta. MÁTÉ: Legalább fennmaradt, amit mondott. SIMON: Az igaz. Az igaz. MÁTÉ: Csakhogy nem érti senki. Senki emberfia." A kereszt szimbóluma a Tompa által rendezett Tanítványok meghatározó színpadképe: az apostolok ugyanis egy feszület alakú, fehér téglalapokból álló, szűk színpadtéren mozognak. A kereszt alakú színpad oltárként is értelmezhető: a szereplők ezen a helyen elevenítik fel a Krisztussal megélt történeteiket, itt próbálják átélni a személyiségüket meghatározó eseményeket, valamint erre a feszületre akarják az előadás végén felfeszíteni Péter apostolt. A Caravaggio 314 Visky: A szökes, 112. 315 Auschwitzban önként vállalta a halált embertársa életben maradása végett, így mindketten megmenekültek: Franc Gajowniczek életben maradt, Kolbe atyát azóta szentté avatták. 316 Visky: A szökés, 120. + 100 +
