Oldal 99 [99]
OCR
RITUALITÄS VIDNYÄNSZKY ES VISKY SZINHÄZI VILÄGÄBAN adja át a szót. Kertész Imre Kaddis című alkotásának Tompa által színpadra állított változata valóságos gyászima, amelyet a zsidó hagyományoknak megfelelően tízen mondanak: a tíz szereplő — a gyászoló, aki az imát vezeti és az őt kísérő közösség — által játszott előadás a kaddis hagyományainak megfelelően Isten dicsőítését és a tőle remélt könyörületet fejezi ki. A személyiség átengedésére utal a Visszaszületésben a férfi azon törekvése, hogy életét műalkotássá formálja (megírja a vele történt eseményeket), és felajánlja egy, az embernél erősebb hatalom számára. A nem kimondásának következményeként a férfi a regény és a kaddisima befejeztével egy transzcendens létezőre bízza életét. Imádsága végén nyomatékosítja önfelajánlását, és Istenre bízza meddő élethelyzetét, fogságállapotát: teret enged Isten érkezésének. Az alkotás egy átváltozási folyamat lehetőségének színpadra írása, amelyben a meddő emberi test vagy lélek újraszületik egy Istennel telített jelenlétbe. A gyermek vagy Isten hiányát csak a léten túli létre való hagyatkozás tudja maradéktalanul felszámolni. A Caravaggio terminal, A test történetei, a Megöltem az anyámat és a Pornó színpadra vitt változatai Chicagótól Kolozsvárig gyászszertartásként kerültek megrendezésre: a másik ember — apa, anya, gyermek, embertars — elveszítésének, elsiratásának eseményeit állítják színpadra. Visky Tanítványok című drámájában a Krisztus halálát követő és feltámadásáig tartó három napban az apostolok a bizonytalan jelentések színterére kerülnek, és megkérdőjelezik a Mesterrel átélt eseményeket. Az igazság feltárása számukra az individuum, a szubjektum rekonstrukciója érdekében történik. A Mester halála után ugyanis a tanítványok számára létező egyetlen biztos életalap, biztos pont értelmezhetetlenné válik, ezért önazonosságuk meghasad. Ezt a törést fejezi ki Tompa rendezésében a színpadon zajló, névvel való felruházás rítusa: az azonosíthatatlan szereplők csak a névvel ellátott kabátok felvétele után válnak valakivé. Tamás (Hatházi András) és Júdás kabátkeveredése azt sugallja, hogy a bizonytalan jelentések, a totális abszurditás terepén még a személyiségváltás is megtörténhet. Az alkotás egyik alappillére Bertalan (Orbán Attila) nyelven túli attitűdje, mellyel a többi tanítvány is azonosulni látszik. A színielőadásban a tanítványok megmossák arcukat Bertalan némaságában, ezzel a rituális magatartással fogadják el az életet meghatározó, nyelven túlmutató valóságot. Visky drámáiban a névtelenség visszatérő motívum, a férjét és gyermekét elvesztő nőről csak annyi tudhatö, hogy „Pornönak” hivjäk, a Visszaszületes férfi szereplője is névtelen, és a kórházban otthagyott, majd intézetbe kerülő Bernadett (Albert Csilla) is több névre hallgat. Az emlékezés, Visky színpadra állított dr-rámáiban, gyakran a haszid történetmesélés keretei között zajlik. Az írott szövegen túlmutató szóbeli tradíciók jelentősége mind a Tanítványok, mind a Visszaszületés című Tompa-rendezésben «97 «
