Oldal 92 [92]
OCR
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN határozza meg azokat a tárgyakat, gesztusokat, eseményeket, amelyekkel az Egyház a szentmisében az üdvözítést ünnepli, ezek mindegyike Krisztusra irányul. Ilyenek pl. áldás, csend, kézrátétel, világosság, sötétség, víz, olaj, kereszt, szentély, liturgikus ruhák, kehely, monstrancia, tömjén, oltár, gyertya, Szentírás, kereszt, ostya (kenyér). A liturgikus jelek közé tartozik maga a szentmise is. A Wolfgang Braungart által meghatározott rituális jellemzők Vidnyánszky és Visky darabjaira egyaránt érvényesek: a rítusok egy meghatározott eseményt ismételnek, szinpadiasak, ünnepi jelleget öltenek, esztétikailag kidolgozottak." Domokos Johanna a Poetic rituality in theater and literature cimü kötetbe szänt tanulmányában megkülönbözteti az írott ritualitás és a megtestesült ritualitás fogalmát. Meglátása szerint az előbbi azoknak a rituális elemeknek és mintáknak a szerepére és funkciójára vonatkozik, amelyeket bizonyos formákban rögzítettek, mielőtt azok eljutnak a címzettjeikhez (az íróhoz, az olvasóhoz, a színészhez vagy a közönséghez). Ennek ellentéte, a megtestesült ritualitás a rituális elemek és minták szerepére és funkciójára vonatkozik, ahogy azok megjelennek, és megvalósítják az interpretációs és előadói folyamatokat, miközben a szöveg vagy az előadás éppen megtörténik.?" Viskyre elsősorban az írott ritualitás jellemző, drámaszövegeiben a szertartások bizonyos részei már rögzítettek, így azok szinte automatikusan a színházi előadások meghatározó elemeivé válnak. Mindezek mellett fontos elválasztani egymástól a darabok történetét, az adott cselekmény rituális elemeit, az előadás színházesztétikai jellemzőit (pl. költészet segítségül hívása és megteremtése a színpadon), valamint magát a színielőadást mint rituális funkcióval bíró együttcselekvést. A megtestesült riualitás mind Vidnyánszky, mind Visky vágyott célja, az, hogy a transzcendens jelenléttel való találkozás tapasztalata az előadókban és a nézőkben is egyaránt létrejöhessen az előadás során. 2% ,The following elements can be seen to represent the constituent parts of both sacred and secular rituals: (1) the ritual repeats a set act; (2) it is unequivocal and visible, staged and theatrical, possibly verging on having a certain celebratory, festive nature; (3) it is aesthetically elaborated and self-referential; (4) it can be understood symbolically; (5) it requires participants who must be specifically legitimised for it, and additional participants who acclaim the ritual or are included within it.” Wolfgang Braungart: Ritual and Aesthetic Presentivity, in Johanna Domokos — Eniké Sepsi (ed.): Poetic Rituality in Theatre and Literature, Budapest, KRE-L’Harmattan, Karoli Könyvek, 2020, 14. »Scripted rituality relates to the role and function ofritual elements and patterns that are fixed in some form before they reach their addressee (the writer, the reader, the actor, or the audience). Its counterpart, embodied rituality, relates to the role and function of ritual elements and patterns as they manifest, as well as carrying out the interpretative and performative processes while the text or performance »happen.«” Uo., 70-71. 291 + 90 +
