Oldal 88 [88]
OCR
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN befogadására. Bertalan némaság iránti vágya egyrészt a megtapasztalt igazság kimondhatatlanságára utal, valamint a jelentések hiányára, a jelentésnélküliségre. Arra, ti., hogy a nyelv már nem a kommunikáció, hanem a túlélés eszköze, valódi mélysége a szavak áradatában nem tud megnyilatkozni. A nyelv által az embernek sejtése lehet egy természetfeletti valóság létezéséről, de ennek megfogalmazása még a művészi nyelvhasználatban is a kimondás nehézségeibe ütközik. Mivel az egzisztenciális metafora határállapothoz köthető belső cselekvésként értelmezhető, a megfogalmazhatatlanság nehézségeibe ütközik. Visky drámaszövegei — talán épp az Istennel dialógust folytató szereplők miatt — sokszor imába hajló vallomások, a szereplők ilyetén megszólalásainak címzettje elsősorban Isten. Az írott szöveg által meghatározott imaforma a mondathalmozás és a csönd váltakozására, a gondolatritmusok kényszeres ismétlésére épül, lehetőséget adva a rendezőknek arra, hogy ezekre alapozva szerkesszék meg előadásaik ritmusát. A színpadra állított Visky-drámák zeneisége sok esetben jazzimprovizációkat követő megvalósulásnak tűnik. Drámáinak ritmikáját és zeneiségét a transzcendencia színpadi térbe íródó hangjai és visszhangjai, valamint a jelenlevő szubjektumok mentális terében felsejlő hangok kakofóniája, majd harmóniája teremti meg. Tompa Gábor, Robert Woodruff vagy Visky rendezései általában olyan szabadfolyású ritmikát követnek, amely kereteit a szövegben rejlő, sűrűn ismétlésre kerülő gondolatritmusok — a fogsäg-szabadsäg, az isteni beavatkozást váró szólamok - határozzák meg. Visky színháza attól válik mérvadóvá, hogy nem önmagát, hanem a Szentírást tükrözi vissza: az előadások a bibilai eseményre, a megváltásra (szabadulásra) reflektálnak. Jelentéstani mezejük a Szentírás szimbolikus és motivikus rendszerére épül, megszólalási pozíciójuk a kinyilatkoztatást igazolja, mint a Visky által elemzett Beckett-dráma felvetese: „A becketti dramaturgia összegzesenek is tekintett végjátékában (A játszma vége) az a kérdés áll a centrumban, hogy az ember története elmondható-e istentörténetként, és megfordítva, az istentörténetnek vannak-e jelentésképző találkozási pontjai az emberével.""? A metaforával kapcsolatos nyelvi esemény akkor következik be az irodalmi műben, amikor a jelentő és jelentett megszokott kapcsolatát az alakzat felülírja. Ezek a jelentésbontások a színpadra vitt Visky-drámákban a bibliai citátumok szövegbe illesztésével, a színész testének erőteljes jelenlétével, a biblai metaforák alkalmazásával, az egyéni történet egyetemessé tételével, valamint a zsidó-keresztény hagyományokra utaló szimbólumrendszerrel mutatkoznak meg. 279 Visky: Mire val6 a szinhdz?, 11. + 86 *
