Oldal 82 [82]
OCR
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN metaforáit már régen rögzítették."""" A drámáiban rejlő központozás nélküli, sokszor egyetlen személyben zajló monológ általában a Szentírás legalapvetőbb kérdéseit feszegeti, mintha maga a szent szöveg késztetné válaszadásra a műalkotás jelen idejét megélő szubjektumot. A tanítványok próbálják megtalálni életük értelmét Krisztus halála után, sorra veszik, újrajátsszák az Újszövetség jelentős eseményeit. A Visszaszületés imájának vége életfelajánlással zárul, az alkoholista Éva meglátja a feltámadt gyermeket, Júlia állandó belső dialógusa Istennel és távol levő férjével végül átsegíti őt a halálon, és új életet kezdhet. Felemlíti Jób történetét, kérdőre vonja Istent, miközben tudja, hogy élete és gyermekei élete számontartott életek, nemcsak a diktatúrában, hanem egy magasabb rendű dimenzióban is. A színpadra rendezett Visky-drámáknak számos Szentírásra való utalása van, olyan részvételre késztetik a nézőt, hogy ő maga is megjelölje a helyét, egyéni életét a transzcendens dimenzióban vagy a megváltottság állapotában. Az előadások poétikus nyelvezete a szentírási üzenetről, annak egyéni életre való alkalmazásáról szóló kommunikáció, amelynek elsődleges célja az, hogy a befogadónak is lehetőséget teremtsen az elragadott állapot, egy eddig esetleg nem tapasztalt transzcendens dimenzió átélésére, ahol felszabadulhatnak az addig általa használt nyelvi tapasztalatok alól. A fogság-szabadság metaforák felismerésén keresztül a befogadó eljuthat egyéni korlátainak felajánlásáig, esetleg a krisztusi megváltástörténetbe helyezésükig. Amikor a nézők szembesülnek a tanítványok félelmeivel, bizonytalanságaival, Caravaggio szinte depresszív lelkivilágával vagy a lágert megjárt férfi szorongásaival, lelki blokkjaival, nemcsak önmagukra ismerhetnek, de követhetik is a színpadra állított szereplők életfelajánlásait is az őket meghaladó transzcendenciának. A Júlia introitusa az anya belső megtapasztalása, a Halál angyalával való találkozás. A hétgyermekes édesanya azt kéri tőre, hogy ragadja őt magával, mert — elképzelése szerint — a szabadulásának csupán egy lehetséges módja van: a halál. , Vegyél magadhoz / Elég volt / Az a puha hűvösség, arra vágyom / És mindent rád hagyok érted? / Mindent / a gyermekeimet a férjemet / a fényképeket a leveleket." Júlia úgy érzi, Isten kilépett családja életéből, a klinikai halál pillanataiban visszagondol élete megrázó eseményeire, a lelke egy része már a túlvilág adta szabadsággal, másik része a hátrahagyandó családdal van elfoglalva. A szöveg egyik leghangsúlyosabb bibilai utalása Jób sorsának felidézése, aki tizennégy gyermekét veszítette el. A Visky-gyerekek édesanyja azonban képtelennek 264 Horváth Imre: ,,... aranyhegyű toll a ládába zárva". Visky András: Gyáva embert szeretsz, Műhely, 32. évf., 2009/4, 69. 265 Visky: Julia, 6. +80 +
