Oldal 81 [81]
OCR
A METAFORA LITURGIÁJA megszólított és hallgatag Isten, akitől folyamatosan számonkéri nyomorúságukat." Tompa rendezését a barakkokra jellemző térbeli üresség jellemzi. Júlia rabruhában ül a színpadon, hátát a vakolatlan téglafalnak támasztja, lábai alatt a földön por, homok. (6. kép) A fogságba vetett emberi test elhagyatottságát és magányát ez az eszköztelenség méginkább felnagyítja, az előadásban a színészi játék és az elhangzó szöveg válik hangsúlyossá. A színésznő játékában a megtörtség, a mindent otthagyni akarás, az éhség, gyengeség és betegség egyaránt érződik, indulatokat és némi lelkesedést csak Isten számonkérése, illetve a férj iránt érzett szerelem fejez ki. Visky olyan művek megírására törekszik, amelyek olvasása és színpadra rendezése során a befogadó (az egyetemessé tágított fogsághelyzetet továbbgondolva) a maga fogság-szabadság állapotát is mérlegre teheti. Színházi világában sokféle fogságtapasztalat válik univerzálissá, az előadások jelentéshálója a szabadságvesztésre, a fogvatartott létezésre, élet és halál határvonalának megtapasztalására épül. A börtön-szabadítás metafora minden színdarabban jelen van: a Tanítványok apostolai a Golgotán történő események után elmenekülnek és bezárkóznak, csak hozzájuk nagy fényességgel érkező Krisztus tudja őket megszabadítani. A Visszaszületés férfija a saját írógépe mögé zárja önmagát, amely később - a megváltásra utalva — átvérződik. A szökés??? szereplői egy várbörtönben tervezik menekülésüket, ami — egy váratlan csoda folytán — sikerül is nekik. Caravaggiót a halott testek közelsége tartja fogva egészen haláláig, amikor már vakon találkozik a fénnyel, a mindent átlátás és átvilágítás pillanatával. A bezártság szimbólumaiként a rendezések szinte kivétel nélkül szűk térben születnek, Tompa a Tanítványokban kereszt alakú színpadot használ, és szögesdróthálóval veszi körül a közönséget, A szökésben az egyik rab hosszú kötéllel fogva tartva jelenik meg a színpadon, a Visszaszületés Névtelen Férfi szereplője szinte a megélt barakkeseményekbe helyezi, zárja be magát újra. A Visky-drámák rendezői folyamatosan tágítják az átélt lágerélményeket, és hozzák párhuzamba azokat a társadalomban vagy az egyénben létrejövő, valamint a Szentírásban ábrázolt fogságállapotokkal. Horváth Imre állítása szerint a Visky-versek jelentős része ma élő emberek konfliktushelyzeteit állítja a Biblia különféle szituációiba. A „tudatosan archaizälö poetikai hang mintha újra és újra azt üzenné: a személyes sors legmélyebb drámáinak, az egyedinek tartott események fordulatainak nagy 262 Radnóti Zsuzsa: A történelem színháza Közép-Európában, 155. 263 Radnóti Zsuzsa: A szökés, Játék a Szerelemmel, a Szabadsággal és a Történelemmel, Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat, Marosvásárhely. A bemutató dátuma: 2005. december 10. Színészek: Berekméri Katus, B. Fülöp Erzsébet, Bogdán Zsolt, Erdei Gábor, László Csaba. Rendező: Patkó Éva. Dramaturg: Láng Zsolt. + 79 +
