Oldal 69 [69]
OCR
A METAFORA LITURGIÁJA extázis???) — tulajdonságaival élve elterjed a színpad terében, majd kiterjedhet a néző testére, és elvezethet a katarzis elragadtatás állapotába, vagyis az egzisztenciális metafora cselekvésességét eredményezheti. Mind Vidnyánszky, mind Visky színpadra állított dc$ámáiban a központi metafora térbe írásával eltűnik a határ a jelenben és a múltban zajló események között, a metaforákra épülő előadás metonimikussá válik, a rész-egész viszonyt juttatja érvényre: a krisztusi eseményre való utalás ugyanis a befogadóban válhat teljessé. A színpadtérbe írt metafora az emberi testben válik a valóságos élet részévé. Lehmann megfogalmazäsäval élve: ,a metonimikus viszonyban vagy kontingenciában a színpadi tér, amelynek legfőbb meghatározottsága nem az, hogy egy másik fiktív világot jelenít meg szimbolikusan, hanem hogy a színházi tér valóságos részeként vagy folytatásaként emeljük ki és töltjük be, metonimikusnak nevezhetd.”?* A KRISZTUS-ABRÄZOLÄS POETIKÄJA VIDNYANSZKY ATTILA RENDEZESEIBEN (Mesés férfiak szárnyakkal, Halotti pompa) A Nemzeti Színház köré csoportosuló alkotói és elméleti műhely által képviselt költői színház fogalma nem kiforrott. Verebes Ernő meglátása alapján leginkább a nem megfogható, az értelmileg nem behatárolható dolgokra utaló színházi nyelv érthető rajta. A dramaturg szerint ez olyan paradoxon, amelyhez csak a költészeten keresztül vezet az út. Ezt a típusú színházat meghatározza az ábrázolásmód kiterjesztése és kereteinek folyamatos tágítása, a valóság vertikalitással átitatott ábrázolása.?" A költői jelző Vidnyánszky értelmezésében is közel áll a megragadhatatlan, ábrázolhatatlan dolgok megközelítési módjához: , A vers sűrű szimbólumok, metaforák, jelek szövete. Ilyennek gondolom a költői színházat is, amely a valóságnak egyfajta versszerű sűrítménye. Vagyis a valóságnak nem egyszerűen a tükre, hiszen a földi életet úgy próbálja megragadni, hogy mindig jelen legyen a metafizikai dimenzió is." A költészet színpadra alkalmazása tehát az emberi értelmet meghaladó, nyelvileg kifejezhetetlen dolgok megragadására szolgál. Mindez azoban nem zárja ki a narratív elemek alkalmazását, a rendező költői színháza sok esetben epikus művek színpadra írt változatait is 222 Bachelard: A tér poétikája, 172. 23 Lehmann: Posztdramatikus színház, 180. 224 Verebes Ernő dramaturg gondolatai. Verebes Ernő: Don Quijote = A titkok kapuja, szerk. Prontvai Vera, Budapest, Märia Rädiö, 2015. https://www.mariaradio.hu/musor/554/A_titkok_kapuja (Letöltes: 2021. mäjus 5.) 225 Kornya (szerk.): A költői színház, 17. + 67 +
