Oldal 67 [67]
OCR
A METAFORA LITURGIÁJA zeneiség, valamint az előadás ritmikája kap meghatározó szerepet. Az általuk képviselt költői színház többnyire a keresztény szimbólumrendszerre épül, a színpadra állított művek nemcsak a szentmise struktúráját követik, hanem szcenikájukba is beépítik a keresztény hagyományok attribútumait. Mindezek mellett Vidnyánszky és Visky munkássága Pilinszky és T. S. Eliot színházi tevékenységével is párhuzamba állítható. Vidnyánszky pályafutásának egyik legkiemelkedőbb állomása a Gyilkosság a székesegyházban színre vitele. Eliot és Vidnyánszky párbeszédet folytatnak a besározott emberi élet, a nagyvárosok szennyének metaforikus ábrázolásában, a kórus alkalmazásában, az erőteljesen költői és szabadverses szövegek színpadra állításában. Tóta Péter Benedek szerint Eliot , irodalmi teológiájának specifikuma a szenvedés", ??! versei és verses drámái (mint az Átokföldje, a Gyilkosság a székesegyházban vagy a Koktél hatkor) Visky műveihez hasonlóan a fogság (pokol) mint létállapot analógiáját hordozzák. Eliot drámái (Visky műveihez hasonlóan) többnyire szabadversben írt alkotások, a Becket Tamás életét feldolgozó műben csak az elhangzó homília és a gyilkosok beszéde követi a hagyományos drámaformát. Ugyanakkor az is elmondható, hogy az általuk költőinek vagy poétikusnak nevezett színház kategóriájába sorolható alkotások mindegyike átlépi a fogság-szabadság oppozíciót úgy, hogy a szabadság elnyerését vagy a végső igazság megtalálását egy, az embert meghaladó transzcendens dimenzióba helyezik. Ennek alapja a színházi előadás során az általam liturgikusnak vélt metaforikus működés. A kötetben elemzésre kerülő előadások mindegyikében a központi metafora jelöltje egy-egy krisztusi életesemény vagy maga Krisztus. A Gyilkosság a székesegyházban és a Johanna a máglyán című rendezésekben Beckett és Jeanne d’Arc vértanúsága Krisztus önfeláldozására utal úgy, hogy az előadások — szentmiseformára emlékeztető — struktúrája, szimbolikája csak erősítik ezt az azonosságot. Míg a Mesés férfiak szárnyakkal című előadásban a negyedik király Krisztus előképének tekinthető, a Halotti pompa traumatizált emberi testjei — az előadásban végigvitt betlehemi, karácsonyi szál és a Borbély-versek zsidó-keresztény utalásainak hatására is — Krisztus testével azonosíthatók. A Bűn és bűnhődés centrumában levő, Lázár feltámasztására utaló szövegrészlet pedig a megváltásra, a bűntől, a haláltól való szabadulásra utal. Visky színházi világát illetően a Tanítványok, az Alkoholisták, a Visszaszületés és A szökés nemcsak szentírási történetekbe — szent három nap, az üres sír látogatása, Jób története — helyezi a szereplőket, hanem magát a megváltás tematikáját dolgozzák fel. Míg a szenvedő emberi testet középpontba helyező előadások — Caravaggio terminal, 21 Tóta Péter Benedek: A pokol: a purgatórium: a paradicsom, T. S. Eliot irodalmi teológiája, Vigilia, 68. évf., 2003/7, 519. +65 +
